Dr. Bussay László nevét az ezredforduló táján kezdtük megismerni, amikor egyszerre gyümölcsös és testes borai egymás után kápráztatták el a kíváncsi fogyasztókat, egyúttal pedig ismét felrajzolták Magyarország bortérképére a méltatlanul elfeledett Zalai borvidéket. Bussay doktor rendkívül sokoldalú ember: a magyar-szlovén-horvát hármas határt ölelte Mura-vidék 5 falujának háziorvosa, emellett Csörnyeföld határában 10 hektáron termelő borász, és cseppet sem mellesleg a zalai borvidék megismertetésének, fejlesztésének elkötelezett híve. 1988 óta foglalkozik mellékállásban borászattal, egyedi, kézműves boraival 1997 óta találkozhatunk kereskedelmi forgalomban.
 |
A kezdeti 1 hektár mára 10-re növekedett, ebből termő ültetvény 5.5 ha. A vidék elsősorban a fehérborok készítésének kedvez, a lankás dombok déli-délnyugati kitettségű lejtőin szinte szubmediterrán mezoklíma alakul ki, mely az országos átlagnál jelentősebb, évi 800-900 mm csapadékkal és sok helyütt agyagos-folyami kavicsos-löszös talajjal párosul. Ennek és persze a szigorú hozamkorlátozásnak (1 tőke egy palack bor), valamint a lelkiismeretes kézműves borászkodásnak köszönhetően a Bussay-borok testes, olajos textúrájú, meglepően minerális borok, amelyek gyümölcsös aromáikat fehérboroktól szokatlanul hosszú ideig megőrzik. Fő szőlőfajtái - egyben a régió hagyományos fajtái - a szürkebarát, a tramini, az olasz és a rajnai rizling, melyek termését fajélesztő használata nélkül 1000 literes fahordókban erjeszti, majd ugyancsak itt érleli, finomseprőn. Az eredmény koncentrált, elegáns illatú, szép savtérképű, harmonikus struktúrájú fehérborok sora, melyek a régi magyar bor tiszta ideáltípusai. Nem véletlen, hogy Bussay László borai szinte minden évben a Pannon Bormustra csúcsborai között szerepelnek, 2007-ben például a '06-os évjárat Traminije vitte el pálmát. Bár a doktor úr talán még büszkébb arra, hogy 2006-ban őt választották Zala-megye emberévé.
 |
| Ültetvények | 10 ha Csörnyeföld határában, a Kövecses-hegyen, a Birkás- és a Kapatörő-dűlőben |
| Szőlőfajták | Olaszrizling 30%, Rajnai rizling 30%, Szürkebarát 15%, Sárga muskotály 8%, a többi Tramini, Ezerfürtű, Nektár, Kövérszőlő |
| Éves termelés | 20 000 palack |
Nem is kívánunk mást az élettől
- Szüreti pillanatkép Bussay Lászlóval
BT: Milyen volt a 2007-es évjárat? Kedvezett az időjárás különösen valamelyik fajtának?
BL: Két részben szüreteltünk: az Esküvébe szánt olaszt és rajnait teljes érettségben szedtük, a fajtaborok alapanyagát pedig Mindenszentek után, amikor a bogyók 20%-a már töppedt volt. Szeptember elején túléltünk 300 mm esőt, úgyhogy összességében szép évjáratot kaptunk. Az olasz és a rajnai jól botrytiszesedett, csakúgy, mint a szürkebarát. Bár ez utóbbi fajtánál ez nem meglepetés, minden évben kisebb-nagyobb mértékben megjelenik rajta a botrytisz.
BT: Van a 2007-es borok közül személyes kedvence?
BL: Talán az olasz, mert ennyire citrusos, ennyire gazdag rizlinggel errefelé, beleértve az általam ismert szlovén területeket is, még nem találkoztam. 10 g/l természetes maradékcukra mellett 8g/l savtartalma van.
BT: Szőlővel, borral kapcsolatban mostanában mi foglalkoztatja leginkább?
BL: Először is az, hogy milyen bort fog adni az idén először szüretelt csókaszőlő és pinot noir. Másrészt az, hogy az egyelőre nagyon szép idei mustokból milyen borok fejlődnek, mert ez ugye mindig zsákbamacska.
BT: Hogy áll az idei szüret?
BL: Épp ma is szüretelünk, a rajnait. A csókaszőlő és a Kerkaborumba szánt furmint meg hárslevelű van még tőkén. A többi must már szépen forr, és egyelőre nagyon finomak. A traminit például úgy lehet inni, mint a teát, és úgy üt, mint a toronyóra. Már fűtjük a kemencét, készítjük a csülköt, van a kertből még vöröshagyma, a munka végeztével leülünk, az ablakon szépen besüt a nap, eszünk egy jót, és nem is kívánunk mást az élettől.
előző borászat
