A XIX. Században Ranolder János veszprémi püspöknek ötven hold szőlőbirtoka volt Csopakon. Az egyházi főméltóság nemcsak a lelkeket terelgette az üdvözülés útjára, volt ideje és energiája arra, hogy a csopaki szőlőket is a mennyek országába juttassa. A birtokon komoly szakmai munka folyt, a legmodernebb szőlészeti és borászati eljárásokkal kísérleteztek, a legtöbb korszerű eszközt itt alkalmazták először. Jásdi Istvánnak köszönhetően a hagyomány szelleme egy évszázaddal később újraéledt a birtokon. 1998-ban az épületeket visszaállíttatta eredeti formájukba, ami olyan jól sikerült, hogy 2000-ben neki ítélték "A Balaton-felvidék Legszebb Pincéje" címet. Aztán Molnár Szabolcs borásszal karöltve nekifogott, hogy Csopak szellemét is "renoválja".
Interjú Jásdi Istvánnal:
Bortársaság: Hogyan kerül egy vállalkozó a Balaton-felvidékre, hogyan csöppen a borélet kellős közepébe?
Jásdi István: Korábban céget vezettem, óriási méretekben kellett gondolkodnom, az is szép, komoly, felelősségteljes munka volt, de amióta borászattal foglalkozom, egyszerűen jobban érzem magam. Azelőtt rengeteget utaztam Nyugat-Európában, most a szőlőn keresztül élvezem a helyhez kötöttség szépségeit. Csopakon, úgy érzem, megtaláltam a helyemet, itt itthon vagyok. Na, és persze némi szerencse is kellett ahhoz, hogy megfelelő időben vágjunk bele a birtoképítésbe.
Bortársaság: Mit keres a borban?
Jásdi István: Az alkotás lehetőségét és formáját. A borban találom meg mindazt, amit az életben szeretnék kifejezésre juttatni. Itt tudom megfogalmazni a közlendőmet, itt értem meg az identitásomat, azt, hogy ki vagyok, mi vagyok, hova tartozom. Most már csak a lényegre szeretnék koncentrálni. A lényeg pedig itt van Csopakon, a Balaton-felvidéken. Nem az a fontos, hogy a saját személyiségünket helyezzük előtérbe. Nem Jásdi-borokat, hanem csopakit akarunk készíteni, amely valóban a hely szellemét juttatja kifejezésre.
Bortársaság: Mi a kulcsszó?
Jásdi István: A kulcsszó mindenképpen a kísérletezés, amely számunka egyfajta komoly játékot jelent. A csopakiság lényegét keressük, anélkül, hogy pontos képünk lenne arról, mi is ez tulajdonképpen. A tradíció ebből a szempontból nem követhető, mert egyrészt megszakadt, másrészt a szakirodalomból sincs értelme rekonstruálni mondjuk a püspök borait, hiszen azóta jó néhány technológiai forradalom lezajlott a borászatban, amelyről nem lehet nem tudomást venni. Marad tehát a kísérletezés, ebben viszont a mesterség legvégső határait szeretnénk feszegetni.
Bortársaság: Mitől lesz egyedi a bor, honnan kapja azokat az ismertető jegyeket, amelyek karakterrel és egyéniséggel ruházzák fel?
Jásdi István: Én a terroirspecifikus gondolkodásban hiszek. Ha azt mondjuk, ez egy terroir-bor, az azt jelenti, hogy egyedi és megismételhetetlen, ilyen nincs még egy sehol a világon. Csopakon a gazdagon artikulált talajadottságoknak köszönhetően egészen sajátos, egyedi, mással össze nem téveszthető borokat tudunk készíteni. Ez a cél, hogy az itt született chardonnay-t ne lehessen behelyettesíteni egy ugyanebből a fajtából készített ausztrál borral.
Bortársaság: Ennek köszönhető, hogy egyre inkább a dűlőszelektált borokra helyezik a hangsúlyt?
Jásdi István: Pontosan. A dűlők szinte burgundiai változatosságot mutatnak: találunk itt márgás-dolomitos, vörös, pala, illetve homokkőben, vasoxidban és kovasavban gazdag talajt, melyek alatt általában dolomitos-meszes rétegek bújnak meg. Ennek a gazdagságnak a borokban is meg kell jelennie. A Lőczedombi vagy Siralomvágói olaszrizling beltartalom, extrakt tekintetében sokkal többet tud megmutatni abból, hogy milyen lehetett egykor, és milyen lehet a jövőben az a stílus, amit csopakinak hívunk.
Bortársaság: A szőlőfeldolgozás folyamatában konkrétan hol nyílik lehetőség kísérletezésre, játékra?
Jásdi István: Vegyük például a préselést. Azt vizsgáljuk, mi a különbség a bogyózott és az egész fürtös préselés között. Amikor a fürtöt egészben préseljük, másfél bárról egy bárra csökkentettük a nyomást, hogy a lehető legkíméletesebben bánjunk a gyümölccsel. Aztán az ülepítés idejét is lerövidítettük, hogy elkerüljük a must túlülepítését, csak opálos színig derítünk, hogy ne vegyünk ki minden anyagot. Miközben ugyanis tükrösre tisztítjuk a mustot, egyszerűen kiheréljük a borokat, amelyek kellő tartalom hiányában egy év után összezuhannak a palackban. A Lőczedombi vagy a Siralomvágói olaszrizlingek esetében is igyekeztünk olajos textúrát elérni. Ehhez pusztán annyit kellett tennünk, hogy a bort finomseprőn hagytuk, amelyet aztán időnként folyamatosan kevergettünk. Igyekszünk visszapakolni a borba mindazt, amit hosszú időn keresztül kivettek belőle.
| Ültetvények | 20 ha Csopakon, 3 ha Paloznak határában |
| Szőlőfajták | Olaszrizling, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Szürkebarát, Pinot blanc, Kékfrankos, Furmint |
| Éves termelés | 60.000 palack |
A borászat saját honlapja: http://www.jasdipince.hu/
előző borászat
