Védekező középpályás"A középpályás a mezőny teljes területén mozgó játékos, akit feladata szerint szélső, irányító, támadó vagy védekező középpályásnak neveznek attól függően, hogy melyik csapatrész erősítése a feladata. A játékosok közül a legtöbb futást, a legtöbb energiát követelő szerepkör."
Forrás: Wikipédia
Miért Villány?
Mert itt vagyok itthon, itt van otthon a családom is. Nagyapám szőlész, édesapám borász volt. Természetes volt, hogy kis kitérő és egy sportsérülés után magam is borász legyek.
Mi volt ez a kitérő?
Általános után Pestre kerültem, a Fradiban játszottam, védekező középpályás poszton. A család mellett ennek is sokat köszönhetek. Olyan poszt ez, ahol nem szabad feladni, bele kell menni, próbálkozni kell. Aztán két nem várt esemény változtatott az életemen: egy bokasérülés miatt fel kellett hagynom a focival, 2007-ben pedig elvesztettem az édesapám, így át kellett vennem a családi borászat minden munkáját.
Borász vagy?
Papíron most leszek az, rövidesen diplomázom. Közben pedig otthon is borász vagyok és a munkahelyemen is: Bock Józsefnél dolgozom tavaly óta.
Fontos a tanulás?
25 vagyok, tehát a legfontosabb. Villányban könnyű: mindenkitől lehet. Józsibá és a többiek mind-mind segítenek, de járom az országot, voltam többek között Dúzsiéknál, Szepsynél, Konyáriéknál, hogy tanuljak, kóstoljak, beszélgessek. Mindig vittem a boromból is, hogy megkóstolják, megkritizálják, mert az építő kritikánál jobban semmiből nem lehet tanulni.
A Bortársasághoz is így kerültél.
Igen, védekező középpályás voltam, nem adom fel. Minden évben küldtem mintákat, mindig tanultam abból, amit válaszként kaptam, próbáltam fejlődni. Most jött el az idő, hogy két bort megmutathatok nálatok.
Szőlész vagy borász?
70% a szőlőben, 30% a borászatban dől el. Bár még az út elején vagyok, azt látom, hogy jó borász akkor válhat az emberből, ha otthon van a szőlőben. A metszést például senkinek nem adnám át, azon múlik szinte minden. A zöldmunkát már nem tudnám egyedül elvégezni a 3,5 hektáros családi bortokon és szüretelni is többen szoktunk. Éjszaka szedjük a fehér szőlőt és a portugiesert, nappal, már hidegben a többi vöröset. A gyors feldolgozásban hiszek, tartályban, nagyon tisztán, préselés nélkül készítem a borokat, hogy a gyümölcsökből a legtöbb megmaradjon. Semmi kesernye a magokból, semmi magas alkohol és semmi törkölyösség. Csak tiszta gyümölcsök savgerinc és jó ihatóság. Nekem most ezt jelenti a jó bor.
Mit szeretsz a legjobban?
A szőlőben lenni. Munkából is oda megyek, még a menyasszonyommal is oda járunk. Meg a portugiesert. Az a szívem csücske. Meg szeretném mutatni, hogy komoly helye van mindenki életében. Sokan amolyan átmeneti bornak tartják, mint a középpályást a futballban. Pedig alacsony alkohollal, könnyed, gyümölcsös formájában bátran, minden nap helye van az asztalon.
készült 2011 márciusában
előző borászat
