Sopronért, a borvidékért - Beszélgetés Luka Enikővel
BT: Milyen volt a 2007-es évjárat? Melyik fajtát szerette leginkább az időjárás?
LE: Gyönyörű időnk volt, rengeteg napsütés, a szőlőben nem kellett kapkodni. Talán a merlot-nak és a cabernet sauvignon-nak kedvezett leginkább az időjárás, de mindegyik fajta meghálálta a folyamatos napsütést.
BT: Van személyes kedvenced a borok közül?
LE: Talán a zweigelt, mert már édesapámat is úgy ismerték, hogy ő volt az a borász, aki igazán szép zweigeltet készített. Másrészt úgy érzem, ez az a szőlőfajta, amely igazán meghálálja a gondoskodást. De nehéz egyetlen fajtát kiemelnem, olyan ez, mintha azt kérnéd, hogy mondjam meg, az öt gyerekem közül melyiket szeretem a legjobban.
BT: Miért döntöttél úgy, hogy fajtaborokat készítesz és nem küvéket?
LE: Leginkább azért, mert úgy érzem, lassan már a márka- vagy a fantázianév adja el a borokat. Ezt én nem szeretném. Úgy gondolom, hogy aki valóban odafigyel a borokra, az ismeri a fajtákat, így a fajtaborokon keresztül Sopront, ezt a borvidéket is be tudom mutatni.
BT: Az idén elkészült az új pincéd és a kóstolóhelyiség.
LE: Mi egy kis pincészet vagyunk, számunkra óriási eredmény, hogy végre van egy hűthető-fűthető pincénk. Maga az épület egyébként világörökségi területen épült, igyekeztünk a tervezésnél ezt figyelembe venni. Leginkább úgy tudnám leírni, hogy egy falusi parasztház és egy kis templom sajátos ötvözete. A kóstolóhelyiséget pedig úgy alakítottuk ki, hogy egyik oldalon, egy nagy üvegfalon keresztül rálátni a hordós érlelő térre, a másik oldalon pedig látszik a Fertő-tó. Számomra ez szimbolikus: asztalunk mellől egyszerre látni a borokat, és azt, amiért ezt az egészet csináljuk. Mert Sopronért, a borvidékért csináljuk elsősorban.
előző borászat
