Németh Attila Gábor családi pincéje mindössze 5,9 hektárról gazdálkodik, kizárólag saját termelésű szőlőből. A borvidékre jellemző reduktív technológiával ellentétben hagyományos fahordós érlelésű borokat készít és természetes élesztőtörzsekkel erjeszt.
A vidék legjobb fekvéseiben vannak területei: a Diós, a Sánta, a Rétföld, a Veresföld és a gyöngyöspatai Cserepes dűlőben. Mindenre kiterjedő igényes munkájának az eredménye, hogy tartalmas boraival a borvidék új oldalát képes bemutatni, azt hogy a Mátraalja nem csak a leheletkönnyű borokról szólhat. Vörösborai telt zamatokkal, lágy savakkal bírnak és a jó fogyaszthatóságukról nevezetesek.
Interjú Németh Attilával
Concubina - új név Mátraaljáról
Valaha volt egy kis "háztáji" szőlő a család birtokában, amelyből a 80-as évek végén már palackba is került bor. Attila jól ismerte ennek a munkának mind az árnyékos, mind pedig a napos oldalát, de akkoriban még nem látott benne fantáziát. Aztán '95-ben eljutott Kaliforniába és egyhuzamban végigdolgozott két szüreti évet. Ez az élmény megmozgatta a képzelőerejét, és hazatérése után hamarosan maga is borkészítésbe kezdett. Ma már közel tíz hektáron bizonyítja akkori döntése létjogosultságát.
Bortársaság: Manapság mindenki terroir-lázban ég. Te hogy vagy ezzel? Milyen itt a talaj és hogyan jelenik meg a boraidban?
Németh Attila: Itt a Cserepes-dűlőben nagyon kötött talajtípus, szürke vagy fekete nyiroktalaj található. A Veresföldön viszont tipikus vörös agyagunk van, tulajdonképpen ugyanaz, mint a tokaji Mádon a Becsekben vagy a Királyban. Csak nálunk nincs tufás, morzsalékos rész közötte, ennyiben más mint a tokaji talajok.
B.: Milyen típusú borokat lehet itt készíteni?
N.A.: A realitás az, hogy Mátraalján nem is annyira a talaj, mint inkább a kitettség, a szőlőültetvények fekvése a fontos.Tapasztalataim szerint a savkészletet a legnehezebb megőrizni. Ráadásul a túlérettség és az érlelés is további savtompulást okoz. A 2003-as borok az évjáratnak köszönhetően például nagyon lágyra sikerültek. 2004-ben viszont nagyon jól alakultak a savkészletek, akármilyen későn szedtük is a szőlőt.
B.: Te milyen borászkodásban hiszel?
N.A.: Létezik egy ipari jellegű borászkodás, ami a mennyiségről szól, meg az egalizációról, számokról és számításokról. Aztán van a másik véglet, a személyes, kicsi, egyéni megoldások világa. Ha szerencsés az ember és hozzá tudja adni saját magát, a hozzáállását, nem csak a bort, hanem bizonyos értelemben önmagát mutatja be a boron keresztül.
B.: Ebben a szellemben született a Concubina névre hallgató borod.
N.A.: Az alapkoncepció egy illatos, testes fehérbor volt. El is készült, el is fogyott. Annyira pozitívak voltak a visszajelzések, hogy bátorkodtam kipróbálni vörösben is. Így született ez a bor. 60 % cabernet sauvignon, 40 % kékfrankos, részben a Cserepesről, illetve a Veresföldről származó alapanyagokból. A Concubinát kifejezetten könnyű vörösbornak szántam. Egy korrekt ár-érték arányú, finom, gyümölcsös bor, a fogyasztó örömére.
B.: Ezeken felül fontos megemlítenünk: édes borban is jó vagy. A Diósi Sárgamuskotályodból most a 2002-es került a polcokra. Mit lehet róla tudni?
N.A.: A gyöngyöstarjáni Diós-dűlő termése, ez egy zsebkendőnyi terület, a dűlő észak-nyugati szegletében. Itt elképesztő mértékű a töppedés, nagyon oda kell figyelni, mert a sárgamuskotály meglehetősen érzékeny a rothadásra. Nálam azonban nem a botrytisz akármilyen formája a probléma, hanem a vízveszteség. Olyan nagy a töppedtség, hogy a lékinyerés egy hektárra vetítve mindössze 25-26 hektó. Ilyen körülmények között is megteremthető azonban a harmónia: a magas alkoholt és a markáns savakat jelentős extrakt tartalom és gazdag aromavilág ellenpontozza a boromban.
| Ültetvények | Cserepesen 6.6 ha, Veresföldön 1.8 ha, Dióson 0.4 ha, Rétföldön 0.3 ha |
| Szőlőfajták | Chardonnay 23%, Tramini 16.5%, Szürkebarát 14%, Hárslevelű 11%, Kékfrankos 11%, Sárga muskotály 10%, abernet sauvignon 9%, Olaszrizling 5,5% |
| Éves termelés | 15 000 - 25 000 palack |
előző borászat
