Pici családi ház Ostoros határában a régi pincelakások között.
Két mosolygós fiatal, Turcsek Orsolya és Tarnóczi Zoltán. Sokadszor találkozunk velük, mégis nehezen jön össze a közös munka.
Most kicsiben elindult. Amilyen a pince is.
A 2008-as Birtok Kékfrankos és az Abrakadabra bekerült a Bortársasághoz.
Orsolyáék hozzátartoznak a borvidék változatos képéhez. Filozófiájuk rendkívül egyszerűnek látszik: megtalálni az ostorosi dűlőknek leginkább megfelelő fajtákat, természetes módon jó bort készíteni belőlük és bemutatni, mire képes Ostoros, milyen borok teremtek ott a filoxéravész előtt. A gyakorlat pedig mindennapi, kitartó, kétkezi munka.
- 4,5-en dolgozunk a szőlőben - meséli Zoltán. Azért ennyien, mert az én egyik felem állandóan a pincében van. Orsival ketten felelünk a borok minőségéért, de enyém az öröm, a papírmunkát, az adminisztrációt ő végzi. Meg a grafikákat is: minden borunk minden évjáratban új címkét kap. Egyszer már gondoltuk, hogy változtatunk ezen, de így szeretjük.
 |
Ostoros a szerelmünk. '62-ben alakult itt a téesz, két év alatt állították át az 1×1-es térállású ültetvényeket 240×80- ra, majd 320×80-ra. Visszafelé már nehezebben megy, de rajtavagyunk. Telepítünk, kísérletezünk, és nagyon sokat dolgozunk.
Ha az évjárat megkívánja, 45 dekát szüretelünk tőkénként, de megéri.
Természetesen borászkodunk, a borok kizárólag saját élesztőjükkel erjednek, fahordóban érnek. Nem szeretem az 500 literes hordót, mert nehéz mosni, takarítani - egyedül kell mozgatnom őket.
A borok viszont szeretik, meghálálják. Leginkább Dósa hordókat használunk, diópáccal kezelem őket.
előző borászat
