Borok receptre
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy legkisebb fiú. A család tizenegyedik gyermeke hamar bebizonyította, hogyan lesznek az utolsókból elsők. A Penfold család nevét mindörökre sikerült beírnia a nagy könyvbe. Christopher Rawson Penfold Hippokratész lelkes követőjeként, mint orvos kezdte pályafutását, és legtöbb kollégájához hasonlóan gyakran írt fel bort receptre ilyen-olyan nyavalyában szenvedő pácienseinek. Az orvoslás mellett kikapcsolódásként szívesen szőlészkedett, egy alkalommal Dél-Franciaországból származó vesszőkre tett szert, melyeket azonban nem a jó öreg Anglia, hanem egy új világ földjében ültetett el. Feleségével együtt ugyanis kivándorolt Ausztráliába, ahol Adelaide külvárosában felépítették az óhazában maradt kőházuk tökéletes mását. A kis házikót nemes egyszerűséggel Grange-nak, udvarháznak keresztelték el.
Dr. Penfold olyannyira hitt a bor gyógyító erejében, hogy egész orvosi praxisát a saját maga által készített erősített borokra, a portóira és sherryre alapozta. A kezelések igen csak eredményesnek bizonyulhattak,
 |
mert egy idő után maguk a betegek kérték a doktort, ültessen minél több szőlőt, hogy elegendő orvosság készülhessen a számukra. A doktornak semmi sem volt fontosabb, mint betegeinek mielőbbi gyógyulása, így hát telepített, metszett, szüretelt, préselt és erjesztett lelkiismeretesen. Sajnos az örök élet italát nem sikerült kikevernie, így aztán 1870-ben az örök bormezőkre távozott, a birtok igazgatását pedig felesége, Mary vette kézbe. Az ültetvény ekkor már 50 hektárra rúgott, és a Penfold név már nem csak dél-Ausztráliában, hanem Európában is egyre jobban csengett.
Az idők során aztán a Penfold igazi családi vállalkozássá terebélyesedett. Marytől a lánya, Georgina és a veje, Thomas Hyland vette át a stafétabotot. Négy gyerekük született, mindegyik kivette részét a márkaépítésből, és bár ekkor már Penfold Hyland névre hallgatott a cég, a borrajongók mégis csak Penfoldsnak hívták. Az üzlet virágzott, 1920-ban minden második eladott ausztrál bor a Penfolds névre hallgatott. Pedig ekkoriban még jóformán csak erősített borokkal dolgoztak, az asztali bor csupán alig néhány százalékát tette ki az össztermelésnek.
Aztán jött Jeffry Penfold Hyland.
 |
A második világháború után megnőtt a kereslet a jól iható, finom asztali borok iránt, Jeffry, aki jó üzleti érzékkel rendelkezett, meggyőzte testvéreit, hogy a jövőben fordítsák meg az arányt, és túlnyomó többségében rendes asztali borokkal árasszák el a piacot. Nem kellett hozzá más, csak egy jó borász, akit hamar meg is találtak Max Schubert személyében. Max jó néhány évet töltött Európában, különösen Franciaországban mélyült el a borkészítés rejtelmeiben. A rendkívülinek számító 1951-es évben aztán elkészítette a máig is etalonnak számító Grange Hermitage-t, a birtok Magill nevű dűlőjén termő shirazból, főleg francia tapasztalataira támaszkodva. A siker minden elképzelést felülmúlt. A birtok hihetetlen ütemben növekedett, Schubert és kis csapata pedig szűnni nem akaró lelkesedéssel vetette bele magát a Penfolds borcsalád kiépítésébe. A különböző dűlőnevek (Magill, Kalimna, Koonunga Hill vagy Clare Estate) a bin-számokkal együtt ma szinte nagyobb mértékben váltak Ausztrália szimbólumává, mint a jól ismert kenguru.
A borászat honlapja:
www.penfolds.com
előző borászat
