Magyar borászok, borászatok
Rácz Miklós Tamás
Villány
Gyerekkorom óta katonának készültem. Nem úgy, mint a gyerekek általában, egyből az indián után, hanem tényleg. A gimnáziumig. Vagy tüzér, vagy helikopteres. Aztán kiderült, hogy nem férek be a helikopterbe, ráadásul nem is vagyok igazán katonának való.
Így a gimi végén újra kellett gondolnom: egész gyerekkorom a szőlőben telt, ha nem lehetek katona, borász leszek. Így gondoltam, remélem, jól. Édesapám Diósviszlón telepített szőlőt a nővéreimnek, később nekem is. Arra a hegyre, aminek másik végén Hegyszentmárton is fekszik, ahonnan a családja származott. Kelet-nyugati hegygerinc, végig déli lankákkal.
Ide telepített nekem apu 0,9 hektárt, amiből mára 3,3 hektár lett. Napközben egy borászatban dolgozom, délután a saját szőlőmben. Éjjel érek haza Pécsre. A barátaim szerint megszállott vagyok, szerintem szerelmes.