Több száz éves hagyományra visszatekintő borkészítési eljárás, mely kizárólag a tokaji borvidékhez köthető. Maga a szó lengyel eredetű, jelentése: ahogy termett. Az elnevezés egyenes utalás a készítés módjára, ugyanis az aszúval ellentétben a szamorodninál nem szedik le külön-külön az aszúszemeket. Ehelyett a fürtöt egészben szüretelik, így azon különböző arányban található egészséges, illetve aszúsodott szőlőszemek. Az így kialakuló természetes maradékcukor alapján kétféle szamorodnit különböztetünk meg: szárazat és édeset.
A szamorodni minimum két évet hordóban tölt, ahol stílusát tekintve ismét két nagy csoportra osztható. A hagyomány szerint úgynevezett "darabban tartják", vagyis nem töltik fel egészen a hordót és az így kialakult élesztőhártyás érlelés folyamán veszi fel a szamorodni a rá oly jellemző oxidált jegyeket, mely rendszerint sötét borostyán színnel párosul. Ezzel ellentétben a modern felfogásnál feltöltött hordókban érlelik, így a szamorodni világosabb színű és jóval gyümölcsösebb borrá válik. A legjobb szamorodnik képesek megközelíteni egy finom aszú komplexitását.