Szeretjük a szekszárdi bort. Szeretjük, mert kedves, mert jó ivású, néha súlyos, néha karcsú, sokszor gyümölcsös, és sokszor komplex. Egyszóval sokszínű és változatos: egy igazi felfedezni való borvidék. A választék egyik felét már jól ismerjük, ám ezúttal megpróbáltunk a másikhoz is közelebb kerülni, hogy a kettőt egybegyúrva aktuális képet kaphassunk a borvidékről. A teljesség igénye nélkül jó sok szekszárdi bort megkóstoltunk, s végül kiválasztottuk belőlük azokat, amelyek legszebb arcukat mutatták. Így került be néhány olyan új név is választékunkba, amelyek a nyár kezdetéig bizonyosan bent is maradnak. Hogy melyek maradnak még ennél is tovább? Ezt a döntést elsősorban vásárlóink visszajelzéseire bízzuk.
Szekszárd
Magyarország egyik legrégibb bortermelő területén járunk, ahol a szőlőművelés ismert hagyományai a római korig nyúlnak vissza. Nevét 1015-ben említik először: valószínűleg I. Béla királyra utal. 1061-ben ő alapította a bencés apátságot, itt is temették el. A király barna bőrű és kopasz volt (régi magyar nyelven: szög és szár). 1903 óta írják Szegszárd helyett Szekszárdnak, bár néhány boron ma is a régi írásmódot olvashatjuk.
Szekszárd igazi borváros, legalább 4500 pince található a településen, dombjainak belsejét behálózzák a pincejáratok. A borvidék területe gyakran változott: 1893-ban az egész megyét magába foglalta, manapság a Szekszárdi-dombság keleti, keskeny területét értjük alatta. Bár eleinte csak fehérborok jellemezték, a török hódoltság korában meghonosították a vöröset is: többek között a kadarkát, amelyet a törökök elől menekülő rácok hoztak a vidékre. A török pusztítás érdekes módon megkímélte a szőlőterületeket, sőt némely területnek a fennmaradt adatok alapján mohamedán tulajdonosa is volt. Később a lakosság fő jövedelemforrása a szőlőművelés lett. A Habsburg Birodalom-szerte közismert hírneve miatt mind több család szerzett itt szőlőterületet, s miután a 18. század elején az apátok a szőlőtermesztők kilencedét csupán tizedre mérsékelték, a német-sváb telepesek több hullámban érkeztek a borvidékre. 1828-ban 37 fehér és 29 ,,fekete" szőlőfajtát említenek a borvidéken (közöttük hat kadarka!), mára az arány megfordult, s a borvidék jellemző fajtái kékszőlők lettek. Szekszárd ... gyönyörű dombok, háromméteres löszfalak, pinceajtók, sváb családok, gyümölcsös borok, kadarka, kékfrankos, bikavér és persze Babits Mihály, aki Szekszárdon született, színésznőt szeretett ...
Területe: 2625,78 ha
Települései: Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Kéty, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb és Zomba.
Központja: Szekszárd
Szőlőfajták: 70% kék-, 30% fehér szőlő, jellemző fajtái a kékfrankos, kadarka, merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon, olaszrizling, valamint a chardonnay, de olyan ritkább szőlőfajták is otthonra találtak itt, mint a viognier, a syrah, a nebbiolo, saggrantino vagy a tannat.
Talajszerkezet: Magyarország egyik legvastagabb lösztakarója.
Táj: a Duna, Sárvíz és Sió egykori öntésterületén kialakult, keskeny szurdokok, horhosokkal szabdalt löszdombok, amelyeknek legmagasabb tagja a 285m magas Óriás-hegy.
Éghajlat: dunántúlias, kiegyenlített, mérsékelt klíma. A tavaszi és őszi fagyok ritkán károsítják
az ültetvényeket. A nyarak melegek. A vidékre jellemző völgyek mikroklímája azonban extrémen eltérő, egyedi is lehet, így kialakítva a különböző dűlők egyedi ismertetőjeleit.
Koordináták: észak: 46° 23.00', kelet: 18° 42.77'.
2010. március 08.
