Heimann Ágnesnél és Zoltánnál
Heimannéknak sikerült megvalósítani az ideális családmodellt: Heimann Ágnes és Zoltán belead anyaitapait a vállalkozásba, kísérletezéseiknek rendre valami nagy dobás az eredménye. Ismét született egy nagy formátumú bor, belekóstoltunk az Ideibe, miközben Heimannékkal egy jóízűt beszélgettünk.
Úgy tűnik, az idei év mérföldkőnek számít a Heimann család életében.
Így igaz. Idén töltöttem be az ötvenedik évemet. Otthagytam a bankszakmát, és miután a kisebbik fiunk is kirepült, végleg leköltöztünk Szekszárdra, berendezkedtünk a hegytetőn. Húszhektáros birtokunkat már nem lehet fél kézzel művelni. Ha tovább szeretnénk lépni, akkor itt kell élnünk a szőlőben, a szőlővel. Eddigi szőlőfajtákhoz és házasításokhoz kapcsolódó kísérletezéseink - amelyeket mi Stílusgyakorlatoknak neveztünk el - során is sokat tanultunk, és messzire jutottunk, de nem szeretnénk itt megállni. A feleségem lett a főborászunk, a nagyobbik fiam idén fejezi be tanulmányait a borászati iskolában. Nem horizontálisan szeretnénk növekedni, hanem vertikálisan, azaz egyre komolyabb, koncentráltabb, összetettebb borokat szeretnénk készíteni. Azok a területeink, amelyeket 2001-ben, illetve 2002-ben betelepítettünk, most már mutogatják oroszlánkörmeiket. Már elő merünk rukkolni olyan tételekkel, melyeket különlegesnek ítélünk.
A Franciscus is ilyen különlegesség? Mi ihlette?
Kétharmad részét sagrantino alkotja. Ezt a fajtát állítólag Szent Ferenchez érkező zarándokok honosítottak meg Umbriában. Annak idején, fi atal házasokként egy Skoda 120 L-es kocsival jutottunk el Assisibe. Óriási élmény volt, és az umbriai kisváros azóta is nagyon kedves a szívünknek. De még valami közrejátszott a névadásban, nevezetesen a saját családfánk. A nagy fiam már a tizedik generáció lesz, aki szőlőműveléssel foglalkozik, és a tízből hétben megjelenik a Ferenc név, tehát bizonyos értelemben az ősök és a tradíció előtti tisztelgés is ez a bor. Az már
ponyvaregénybe illik, hogy a cabernet franc-ban is ott a Ferenc. Ez a fajta egyharmad arányban egészíti ki a sagrantinót.
Milyennek látod most a boraitokat, illetve merre tovább?
Semmiképp sem a trendek határozzák meg a boraink stílusát. A saját szánk íze szerint, természetes módon szeretnénk jó borokat készíteni. A boraink stílusának kialakítása közös munka, együtt gondolkodás eredménye. Egy palack Heimann-bor megmutatja a fogyasztónak, hogy mi innen, a szekszárdi szőlőhegyről milyennek látjuk a világot. Ám az üzenet csak akkor érhet célba, ha egyéniség és tartalom van mögötte. Különben csak sztereotípiákat ismételhetnénk.
A sok fajta szekszárdi vagy Heimann specialitás?
Szekszárd adottsága, hogy nagyon gazdag fajtaválasztékkal rendelkezik. Nálunk ez kulcskérdés: a pincénél kilencféle vörös szőlővel dolgozunk, a sauvignonon kívül minden fontosabb szőlőfajtával foglalkozunk. Szekszárdon komoly hagyománya van a házasított boroknak, elég csak a bikavérre gondolnunk. Ezt a hagyományt meg kell őrizni. Mi olyan fajtákat igyekszünk felfedezni, amelyek különleges fűszerként jelennek meg a szokásos szekszárdi házasításokban. Ahogy a húslevest meg lehet bolondítani egy kis szerecsendióval, úgy teszi érdekessé a sagrantino
a Franciscust, vagy a tannat a Barbárt. Egy házasításban a borásznak sokkal több lehetősége adódik arra, hogy a termőtáj mellett a saját egyéniségéből is megmutasson valamit. Persze legalább ennyire fontos a hagyományos "szekszárdi" fajták értékeinek újra felfedezése. Évek
óta komoly szerepet vállalunk a minőségi kadarka újra felfedezésében.
Pár szót az újborról?
Amióta az eszemet tudom, mindig nagyon vártuk, milyen lesz az újbor. A gesztenyével és a sütőtökkel együtt alapvető ősz-élményünk. A portugieser és a zweigelt ideális párosnak tűnik, együtt erjedt ki az egészséges, érett alapanyag. Azért készítjük, mert szeretjük.
2009. december 10.
