Borvidékek
BADACSONY
A Badacsony-hegy egyszerre névadója és központi termőterülete hazánk egyik legősibb és leghíresebb, 1800 hektáron elterülő borvidékének, melynek jellegét, borainak különleges zamatát az egykori vulkánok lepusztult bazaltkúpjainak kedvező talaja adja meg. A Révfülöp és Szigliget között nyújtózó borvidék régmúlt idők vulkanikus mementóiként magasodó tanúhegyein, a névadó mellett a Szent György-hegyen, a Csobáncon, a Gulácson, a Tóti-hegyen és a Szigligeten, a pannon homokkal és agyaggal keveredő bazaltos-bazalttufás talajon a szubmediterrán klímának köszönhetően jellegzetesen testes, magas extrakt-, alkohol- és savtartalmú borok készülnek, melyek két-három éves érlelés után érik el csúcspontjukat, amit aztán sokáig képesek megőrizni.
A badacsonyi borvidék elsősorban fehérborok termőterülete. Fő szőlőfajtái az olasz rizling, a müller-thurgau, a szürkebarát, a muscat ottonel, a tramini és a csak erre a tájegységre jellemző kéknyelű. Ez utóbbi szőlőfajtát, mivel csak nővirágú, és ezért rosszul termékenyül, mindig a budai zölddel vegyesen ültették, illetve szüretkor is együtt szedték és dolgozták fel. Badacsony másik emblematikus szőlőfajtája a francia eredetű szürkebarát (pinot gris), amelyet a szürke csuhát viselő pálos szerzetesek honosítottak meg ezen a vidéken, a "szülői" mellett a névadó szerepét is magukra vállalva. A kékszőlők lassú növekedést mutató aránya jelenleg mintegy 8% a borvidéken, a legjellemzőbb fajták a zweigelt, a kékfrankos, a pinot noir és a portugieser.
A Badacsonyi borvidék mind tájképében, a képviselt szőlőtermesztési és borkészítési technikákban (bak- és kordon művelés, reduktív és hordós érlelés), mind pedig a vidék hagyományaiban gyökerező és azzal szerves egységben élő turizmus tekintetében esszenciáját adja mindannak, amit a "magyar tenger" jelent számunkra.
  |
Kapcsolódó termékek
| |
Terméknév |
Palackár |
Kartonár |
Mennyiség |
