A 2143 hektárnyi területű Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton északi partján, az Alsóörstől Zánkáig húzódó hegyláncolat lejtőin, enyhe lankáin és a hegyek által közrefogott számos völgy és medence oldalain található. Klímaviszonyai kiegyenlítettek, szélsőségektől mentesek. Az évi középhőmérséklet 10-10,5 °C, de Tihany körzetében eléri a 10,7 °C-ot.
A napfény mennyisége valamelyest meghaladja az évi 2000 órát, a víztükör által visszavert sugarak pedig tovább javítják a tókörnyéki szőlőültetvények fényviszonyait. A borvidék a talaj összetétele szempontjából igen változatos, található itt pala, permi vörös homokkő, bazalt és bazalttufa, pannonagyag, márga és lösz is. A táj országosan egyedülálló sajátossága, hogy a Balatonalmádi-Vörösberény-Csopak-Balatonfüred vonulatban a geológiai ókorból származó permi vörös homokkő a felszínre bukkan, melynek köszönhetően a föld szokatlanul vörös. Ez a fajta homokkő egyébként magas vastartalmú, amely jótékony hatást gyakorol a szőlő növekedésére, ellenálló-képességére.
A filoxéravész előtt sokféle szőlőfajtát termesztettek errefelé vegyes telepítésben, az 1870-es évektől azonban fokozatosan az olasz rizling vált a legfontosabb borszőlővé, mára pedig neve elválaszthatatlanul összeforrt a borvidékkel. További meghatározó fehér fajták a chardonnay, a muscat ottonel, a rajnai rizling, a müller-thurgau és a szürkebarát, míg a kékszőlők közül - amelyeket elsősorban a Tihanyi-félszigeten termesztenek - főként cabernet franc-nal és sauvignon-nal, kékfrankossal, merlot-val és zweigelttel találkozni.
A borvidék ökológiai adottságai sajátosan finom jelleget kölcsönöznek az itt termelt boroknak. Szakértők egyöntetű véleménye szerint az olasz rizling ezen a tájon teljesíti ki leginkább előnyös tulajdonságait. Borának visszafogott, de összetett illata, finom és lendületes savai, lecsengésében keserűmandulára emlékeztető zamata könnyen felismerhető és sokak számára vonzó. Az igazán ínyencek különbséget tesznek a balatonfüredi és a csopaki rizlingek között, mondván, hogy a fürediek lágyabbak és teltebbek, míg a csopakiak könnyedebbek és savban gazdagabbak.
A szőlőtermesztés ezen a vidéken feltehetően már Probus császár (i.sz. III. sz. utolsó harmada) idején igen fejlett volt, a Baláca-pusztán feltárt, a II-III. századból származó Villa Urbana romjai között szőlőmotívumú ornamentikát, szüreti jeleneteket megörökítő falfestményeket is találtak. A veszprémi püspöknek már a XI. századtól kezdve volt szőlője Csopakon, Balatonfüred pedig, szőlőterületeivel együtt, évszázadokon keresztül a tihanyi apátság birtokát képezte. Füred az 1800-as évek közepétől a Balaton fővárosa lett, 1987-től a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa, egyben a borvidék központja.
előző borvidék
