El kell ismernünk: Chablis nevébe jó néhányszor belebotlottunk már, de boraihoz nem igazán volt szerencsénk. Hallottunk róla ezt-azt, leginkább azt, hogy amolyan sikkes borvidék, de saját tapasztalatokban szűkölködünk. Eddig. Mert hogy végre megnéztük, mi is készül Auxerre városának környékén, megpróbáltuk kideríteni, mitől is Chablis a Chablis, és hogy ez valójában mit is jelent. Először is profizmust. Ugyanis Chablis, annak ellenére, hogy Burgundia szerves része, "saját jogon", önállóan lett világhírű.
Ráadásul tette ezt összesen 4580 hektárnyi területen, ami barátok közt is legfeljebb háromnegyed egri borvidék. Másodsorban Chablis a körülményekhez való tökéletes és okos alkalmazkodást jelenti. Arrafelé ugyanis már jócskán a szőlőtermelésnek - ahogy mondani szokás - a legészakibb határán járunk, szélességi körileg hajszál híján 48°-on.
Ami persze magyar füleknek annyira nem hangzik ijesztően, csak hogy a 47°90-en lévő Eger példájánál maradjunk. Viszont Chablis-ban nincsenek északról ölelő-védő hegyek, ha errefelé szelek járnak, már pedig járnak, akkor azok útját nem igen állja semmi.
Tengerszint feletti magassága is inkább alacsonyság, átlagosan 140 méter, így a kontinentális éghajlat hideg telekben és forró nyarakban testet öltő szélsőségeit még nagyon gyakori és nagyon kegyetlen tavaszi fagyok is tetézik.
A hátrányok mellett azért persze Chablis-nak is megvannak a maga előnyei, amikkel nagyon ügyesen él is. Itt van mindjárt az agyagos-meszes talaj, amely ásványi anyagokban és különösen tengeri üledékben igen gazdag, és mint ilyen, szép savakat és sós-kovás mineralitást produkál. Mindezen tulajdonságok tolmácsolásában pedig biztosra mennek, lévén az egyetlen szőlőfajta errefelé a chardonnay. Amire sok mindent lehet mondani, de az vitán felül áll, hogy az egyik legalkalmasabb fajta a terület jellegzetességeinek megmutatására. Meg persze az sem volt hátrányos a borvidék történek viharos évszázadai alatt, hogy egy nem túl széles, de azért hajózható folyó, a Serein épp keresztülhalad rajta, amint a Szajna felé igyekszik, hogy végül a Fények Városába jusson. Tény, hogy Chablis borát már a XV. században exportálták, a Napkirály Párizsában pedig aki valamit is adott magára, csak ezt itta.
 |
De ha már a múltba tévedtünk, feltétlenül meg kell emlékeznünk Saint-Martin-de-Tours szerzeteseiről, akik a beszédes nevű II. Kopasz Károly francia királytól ajándékba kapott chablis-i monostor szőlőterületein már 867-ben hozzáláttak a borkészítéshez. Az ezt követő századok aztán hoztak feldühödött hugenottákat, akik 1568-ban porig égettek itt mindent, amit találtak, francia forradalmat, amely itt is felaprózta a birtokszerkezetet és 1887-ben filoxérát, amely feltette az i-re a szomorú pontot. De Chablis, mint a nagy túlélők, újra és újra megteremtette önmagát, az 1930-as években már ismét szaladt a szekér, csak aztán 1940-ben jött egy mindent földdel egalizáló bombázás, majd négy háborús év, 1957-ben és '61-ben pedig két olyan fagy, amelyek mindegyikét az 'évszázad fagyának' kétes dicsőségű címére érdemesítettek. Mindezek ellenére Chablis ma mégis ott tart, ahol. De hol is?
 |
Chablis tehát a Serein két partján, Párizs és a Burgundia szívét jelentő Beaune között nagyjából félúton található. Mivel Burgundia része, itt is a burgundi AOC, azaz a terület alapú eredetvédelmi rendszer működik. Az alsó kategória a Petit Chablis, amely ma már visszaszorulóban van. A következő minőségi lépcsőfok a 3055 hektárnyi területű Chablis apelláció, gyakorlatilag az alap Chablis. A csúcsot pedig - mi más, mint - a Premier és a Grand Cru területek jelentik. Az előbbiből 40 található Chablis-ban, a leghíresebbek a Fourchaume, a Montée de Tonnerre és a Montmains. A hab a tortán pedig a folyó jobb partján egy 100 hektáros egybefüggő terület, a Chablis Grand Cru, amely hét dűlőből áll.
előző borvidék
