A Balaton déli partján részben a tihanyi bencés apátsági és az egykori Festetics uradalmi birtokon, részben pedig a paraszti termelési hagyományokon a filoxéravész után virágzó szőlő- és borkultúra alakult ki. A Zamárditól Balatonlellén és Balatonbogláron át Balatonberényig húzódó, 2875 hektár termőterületű borvidék igazi felvirágzása azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítésektől számítható. A gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon létesített újabb ültetvények (János-hegy, Sinai-hegy) a céltudatosan megválasztott fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak. A vidék klimatikus viszonyai kiegyenlítettek, a domboldalak szőlőire igen kedvezően hat a Balaton közelsége, mely itt sekélyebb, mint az északi parton, így vize gyorsabban melegszik fel, és különleges mezoklímát teremt.
A Dél-balatoni borvidéken elsősorban fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de a terület kékszőlő-termesztésre is kiválóan alkalmas. A fajtaválaszték igen bőséges: a fehérborok (olasz rizling, sárga muskotály, irsai olivér, királyleányka, rajnai rizling, chardonnay, sauvignon blanc) könnyűek, elegánsak, aromagazdagok és finom savszerkezetűek. A vörösek pedig, amelyek ugyan kisebb mennyiségben készülnek, minőségben azonban minden kétséget kizáróan felveszik a versenyt a fehérekkel, jellemzően inkább "burgundi" stílusú, gyümölcsös, bársonyos tanninú, harmonikus borok. Különösen a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a merlot nyújt évről évre megbízható, kiváló minőséget. Emellett az utóbbi időben a hazaiak legjobbjaiként tartják számon az itt készült pezsgőket is.
előző borvidék
