Borvidékek

Olaszország legkeletibb borvidéke, északról Ausztria, keletről Szlovénia, délről pedig az Adriai-tenger határolja. Noha bortermelése az ország egész termelésének csak 2%-a, elsősorban saját fajtáinak, illetve a helyi gasztronómiához rendkívül jól illeszthető borainak köszönhetően ismert és népszerű vidék.

Friuli-Venezia Giulia-ban elsősorban fehér fajták teremnek, de könnyebb, jó ivású, gyümölcsös vörösek is készülnek, elsősorban a vidék meghatározó fajtájából, a refoscoból. A borok karakterét leginkább az az időjárási sajátosság határozza meg, melynek lényege, hogy az Adriai-tenger felől érkező meleg légáramlatok az Alpokból lehúzódó hűvös levegővel találkozva jelentős napi hőmérsékelt-ingadozást eredményeznek. Borászati szempontból ez annyit jelent, hogy az érés kiegyensúlyozott, a friss, gyümölcsös aromák intenzívek, a savak pedig szépen megőrződnek.

A borvidék meghatározó fehér fajtája a 2006-ig Tocai Friulano, azóta - az Európai Uniónak a tokaji megnevezés védelme érdekében hozott döntése alapján - Friulano néven ismert szőlő, mely testes, de illat- és zamatvilágukat tekintve neutrális borokat ad. További fehérszőlők: pinot bianco (pinot blanc), pinot grigio (szürkebarát), chardonnay, rajnai és olasz rizling, ribolla gialla, tramini és sauvignon blanc. A picolitból pedig drága és finom természetes édes borok készülnek.

Mennyiségi szempontból a borvidék legjelentősebb területe az Udine környéki Friuli Grave DOC, a legszebb fehér borok azonban a szlovén határ mentén húzódó Colli Orientali DOC és a Collio Goriziano (röviden Collio) DOC védett eredetű régiókból származnak.