Borvidékek

Az utóbbi években, sőt, lassan egy évtizedben, a dél-afrikai borászat hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Az Apartheid nyomása alól felszabaduló ország lelkesen fordult vissza a XVII. században a Holland Kelet-Indiai Társaság és a franciaországi üldözés elől ide menekült hugenották munkája eredményeként kialakult borkészítési hagyományokhoz. Mert hogy a Jóreménység-foka környékén szőlőtermesztéssel először ők kezdtek foglalkozni, az ő emléküket őrzi számos bortermelő körzet (district) és kerület (ward) neve, mint például Franschoek, Constantia, Paarl vagy épp Stellenbosch, amelyet az első kormányzó, Simon van der Stel magáról nevezett el (Stellenbosch 'Stel erdője'). Ez utóbbi kerület, amely a dél-afrikai vörösborkészítés epicentruma, 50 km-re keletre fekszik Fokvárostól, szép dimbes-dombos terület, amelyet nyugatról dombok, délről és keletről pedig hegyek őriznek. Éghajlata mediterrán, nyáron sok napsütéssel és kevés csapadékkal (a szárazabb területeken öntöznek), télen hűvös és csapadékos, az óceán viszonylagos közelségének köszönhetően pedig viszonylag szeles is. A talaj homokköves-agyagos-hordalékos felső rétege alatt gránit húzódik, összességében tehát elmondható, hogy a vidék ideális a szőlőtermesztés szempontjából.

A leggyakrabban termesztett fajták a bordeaux-i trió és a Dél-Afrika borbeli szimbólumává vált pinotage (pinot noir és cinsaut házasítása, ez utóbbi fajtát errefelé 'l' nélkül írják), de találkozni syrah-val és az ország legkedveltebb fehér fajtájával, a chenin blanc-nal is. A vidék fővárosa, Stellenbosch igazi egyetemi város, egyben a dél-afrikai szőlészeti és borászati oktatás központja.

Helderberg Stellenbosch egy alrégiója, mely a terület dél-nyugati csücskében, a False Bay-től mindössze 7 km-re fekszik. Az óceán hűtő hatásának köszönhetően az itt készülő borok szép egyensúlyúak és élénkebb savtartalmúak.