Borvidékek

Olaszország legnagyobb borvidéke, összterület és a szőlőültetvények nagysága szempontjából is. A termés döntő többsége azonban nem borként, hanem - a mediterrán országokra, különösen a Földközi-tenger keleti medencéjében találhatókra jellemzően - mazsolaként végzi. Ami pedig eljut a D.O.C. minősítésű bor állapotig, annak 90%-ából desszertbor, elsősorban marsala készül.

Minket tehát ez a 10% érdekel igazán. Mint vulkanikus eredetű és egy ma is működő tűzhányóval büszkélkedő sziget, nem meglepő, hogy a talaj alapvetően vulkanikus. Az éghajlat pedig mediterrán, mi más is lehetne, meleg, sőt, forró nyarakkal, de enyhe és csapadékos telekkel. A legjobb területeknek a sziget hegyes belső vidékeit és az Etna lejtőit tartják, mivel itt a hőmérséklet némileg alacsonyabb.

A szicíliai borok mind a mai napig elsősorban helyi fajtákból készülnek. A leghíresebb kékszőlő a Nero d'Avola, amely a sziget dél-keleti sarkában található Siracusa régió Avola nevű falváról kapta nevét. A fehér szőlők csapatát pedig olyan helyi hírességek erősítik, mint a grecanico bianco, fiano, carricante, catarratto. Az utóbbi évtizedekben azért a világfajták is megjelentek (cabernet sauvignon, merlot, syrah, chardonnay), ma már házasításokban és fajtaborként is találkozni velük. Az Európai Unió '80-as, '90-es években nyújtott támogatásainak köszönhetően technológiai szinte teljesen megújult szicíliai borászat, a minőségi szegmensben, ma már nem a nehéz, túlérett, alkoholhangsúlyos tételekről szól, hanem az intenzíven gyümölcsös és fűszeres, jó egyensúlyú, illat- és ízvilágukban saját stílust képviselő borokról.