Hazánk legismertebb, 2100 hektárnyi szőlőterülettel rendelkező borvidéke, amely ma (még) több vonatkozásban is "leg"-nek számít boros régióink között. Villány egyfelől a legdélebbi borvidékünk, ennek köszönhetően a legmelegebb, szinte mediterrán klímájú terület. Itt található az ország talán legismertebb (és egyben legdélebbi) dűlője, a Kopár, és itt ismerték fel a borászok leghamarabb a minőség és az összefogás erejét egy borvidék fejlődésében és sikerében. Ugyancsak villányi az ország legnagyobb nevű és a borturisták által legnagyobb számban látogatott pincészeteinek jó része.
A borvidék két körzetre osztható, a villányira és siklósira, melyek közül - a természeti adottságoknak köszönhetően - az előbbi vörös-, míg az utóbbi fehérbortermelő terület. A villányi szőlők főként a Mecsek kedvező kitettségű, déli lejtőin találhatók, a siklósiak pedig a névadó város környéki alacsonyabb terület szelíd lankáin fürdőznek az évente átlagban 2000 órát meghaladó napsütésben. A telek viszonylag rövidek és enyhék, hazánkban mindig a Szársomlyó oldalában fakad először a szőlő. A vidék legfontosabb talajképző kőzete a lösz, mely - különösen a Villányi-hegység déli lejtőin - márgás, vörösagyagos, magas mésztartalmú részekkel tarkított.
 |
Noha a fehér- és a kékszőlő-fajták aránya nagyjából azonos, mégis elsősorban a nagytestű, zamatos villányi vörösek szereztek maguknak hírnevet. A legismertebb szőlőfajta a portugieser, amelynek jó ivású, könnyed, gyümölcsös bora mára a vidék szimbólumává vált. Ugyancsak nagyon jól érzik magukat a bordeaux-i fajták, különösen a cabernet franc és a merlot, a kékfrankosnak pedig legtömörebb hazai változataival találkozhatunk itt. A vörösek igazi déli stílusúak, mély színű, intenzív illatú, testes, markáns tanninú borok, amelyek kiválóan alkalmasak fahordós érlelésre. A fehérborszőlő-fajták közül a késői érésűek is biztonsággal termeszthetők Siklós környékén, boruk telt, tüzes, illat- és zamatanyagban gazdag. A fő fajták az olasz rizling, a hárslevelű és a muscat ottonel.
A hazai szőlőtermesztés Villány környékén támaszkodik a legrégebbi hagyományokra. Első nyomai az i.e. 30-14 között uralkodó Augustus idejéből valók, ezt a római tradíciót folytatták aztán honfoglaló őseink. A kékszőlő-fajták uralmát a borvidéken a rácoknak köszönhetjük, akik - a törökök elől menekülve - ide is elhozták magukkal a kadarkát és a hagyományos vörösbor-készítési technológiát. De Villány nemcsak a rácoknak, hanem a XVIII. század folyamán - egy pestisjárvány után - a vidékre betelepült sváboknak is sokat köszönhet, ők honosították meg a portugiesert, és ugyancsak ők alakították ki a sokfelé még ma is látható pincéket, pincejáratokat. A filoxéravész idején a szőlőültetvények elpusztultak, az azt követő rekonstrukcióban kiemelkedő szerepe volt a Teleki család világhírű alanynemesítői tevékenységének. Az 1980-as évek végén - a nagyüzemi termelés nyűgétől megszabadulva - a helyi kistermelők saját borkészítésbe fogtak, és a világfajták bevezetésére, minőség- és piacorientált hozzáállásra, valamint a folyamatosan bővülő szolgáltatást nyújtó borturizmusra alapozva az ország leghíresebb borvidékévé tették Villányt, mely már 1987-ben elnyerte a "Szőlő és Bor városa" megtisztelő címet. S noha az eltelt másfél évtized alatt a családi pincészetek egy része tőkeerős vállalkozássá vált, akár több százezer palackos éves kapacitással, sőt, a nagybefektetők is megjelentek a vidéken, az ide látogató borkedvelő még mindig családias vendéglátással, jó borokkal és egy kedves vidéki településsel találkozhat Villányban.
előző borvidék
