A hazai bortérképek eddig nem jelölték Mozsgót, valljuk be, mit sem tudtunk a létezéséről. Pedig a Szigetvártól alig néhány kilométerre fekvő szőlőhegy már a rómaiak számára is bort termett, amit állítólag el is szállítottak a birodalom fővárosába. Pár évvel ezelőtt egy fiatal, dél-tiroli borász, Andreas Ebner fedezte fel számunkra az eddig ismeretlen borvidékben szunnyadó lehetőségeket. Most a legújabb évjáratait mutatja be olvasóinknak. Andreas borainál már megszokhattuk, hogy korábban elfogynak, mint ahogy a borok életgörbéjük csúcsára jutnának, s valószínű, hogy így lesz ez a mostani tételek esetében is, mégis azt javasoljuk: egy-egy palackkal fektessenek el ezekből a borokból, hogy őszre a legszebb arcukat mutathassák.

Egyáltalán hogyan keveredtél Dél-Tirolból Magyarországra?
Van egy cégem, amely szőlőtechnológiai gépek értékesítésével foglalkozik. Szűrőgépeket, palackozó sorokat, koracél tartályokat hoztam be az országba. Lassan megismertem a vidéket, megkóstoltam a borokat, végül annyira megszerettem az itteni embereket, a villányiakat, szekszárdiakat, hogy arra gondoltam, végleg letelepedek. Itt még van kihívás, vannak felfedezésre váró területek. területek. Odahaza, Dél-Tirolban ez már elképzelhetetlen, ott minden egyes négyzetméterért harcolni kell, alig van megművelhető föld. Itt az ember még egy kicsit Colombusnak érezheti magát.

Fel is fedezted Mozsgót. Miért éppen erre a sosem hallott szőlőhegyre esett a választásod?
A válasz roppant egyszerű. Eredetileg Villányban szerettem volna borászkodni, de Villány egyszerűen betelt, a jó területek már mind elkeltek. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet erre a vidékre. Amikor megláttam a pincesort, a környéket, éreztem, hogy ez a kihívás. A talajminták alapján hamar kiderült, hogy ideális vörösbortermő helyre bukkantam. Egyébként Mozsgónál kezdődik a pécsi borvidék. Tehát ez egy boros szempontból jegyzett, de alig ismert szeglete Magyarországnak.

Milyenek a talajadottságok?
Nem túl gazdag, de nem is túl sovány agyagos talaj. Már csak azon kellett gondolkodnom, milyen oltványalapot szerezzek be. Egyébként szerintem a minőség szempontjából a helynek nincs is olyan óriási jelentősége, mint mondják. A jó talaj persze alapfeltétel, de valójában minden az emberen múlik. A talaj és a napsütés vagy a mikroklíma pusztán lehetőség, kérdés, hogy tudunk-e élni vele?

Miért éppen a nagy francia világfajták mellett döntöttél?
Mert ezeket szeretem, és mert a világ is ezeket akarja a poharában látni. Első számú kedvencem a pinot noir. A legfontosabb, hogy nem magyar klónokkal dolgozom, mert azok ugyan mindig jó cukorfokokat produkálnak, viszont nincs igazán karakterük és nem rendelkeznek elegendő színanyaggal sem.

Egy csapásra a hazai borászkodás élvonalába kerültél, boraid pillanatok alatt a csúcsborok számára fenntartott polcokra kerültek. Mi a titka ennek a hirtelen sikernek?
Azt hiszem, semmi újat nem tudok mondani, amit már ne mondtak volna el előttem. Minden a szőlőben dől el, ez az alapfilozófia. Rengeteg zöldmunka, kevés lombtrágya, kíméletes, szigorúan kézi feldolgozás, a borkészítés minden fázisában ott vagyok. Én ugyan gépek eladásával foglalkozom, de használni nem használom őket. A technológiára leginkább csak nagyobb mennyiség esetén van szükség, én meg kicsi vagyok és az is maradok.

Boraid sorra bizonyítottak, Villányban is borversenyt nyertek. Jelenleg a 2003-asok kerülnek piacra. Változott valami az előző évjáratokhoz képest?
Nagyon szeretek játszani, kísérletezni. Továbbra is nagy kedvencem a pinot noir. A 2003-asban most nem annyira a direkt gyümölcsösség dominál. Bizonyos értelemben "pinósabb pinót" készítettem, inkább a lila virágos, ibolyás jelleg határozza meg az illatát. Struktúráját tekintve viszont az előző évjárathoz képest zsírosabb, olajosabb, tömörebb képletet sikerült előállítani. Tartalmas, gazdag bor lett, magas extrakttal, magas alkohollal.

Mi a helyzet a sortiment többi darabjával? A Komo Cuveé eltűnt, helyét a 3-as Hordó vette át. Két számozott bor is van tehát a választékban. Ezek mesebeli számok vagy tényleg adott, konkrét hordót jelölnek?
Konkrét is meg nem is. Mese nincs, valóban kimagasló minőséget produkált a 7-es és a 3-as hordó, a borok innen kapták a nevüket.

Mi a különbség közöttük? Vagy miben hasonlítanak, azon kívül, hogy mindegyik páratlan szám?
Haha, ez jó. Tényleg. Remélem, a borok is páratlanok. A 3-as 75% cabernet sauvignon és 25 % merlot alkotja. Vastag, tömör szerkezetű bor, puha lágy tanninokkal, kerek savakkal. Illatában a gyümölcsök uralkodnak, cseresznye és meggy. Mindössze 4000 palack készül belőle, ez váltotta ki a Komo Cuveé-t. Játékos, könnyed, de nem könnyű. Kicsit még friss ez a tétel, de gyorsan lenyugszik majd a palackban.

És a 7-es hordó?
A 7-es továbbra is kvázi a zászlósbor szerepét tölti be. Csupán 2500 palack. 75 %-ban cabernet franc a gerince, amely az egész bor hangulatát, stílusát meghatározza. A 25 % merlot lágyítja, puhítja, de így is a franc borsos jegyei, áfonyás gyümölcsei uralják az illatot és az ízt egyaránt. Koncentrált, tömör, finoman barrikolt bornak szántam. Gazdag extrakt, nagy test. Remélem, sikerült.

Befejezésül mondj pár szót a Dolomitról!Azt hallottam, ezt otthon, Dél-Tirolban készítetted édesapáddal.
Igen. A Dolomit nevet adtuk ennek a könnyű küvének, hiszen valóban onnan származik. Ez remélhetőleg érezhető lesz a szerkezetében, finom ásványiságában. Egyébként egy reduktív, virágos-gyümölcsös küvéről van szó. A tramini rózsás jegyekkel, a pinot blanc struktúrával, a sauvignon blanc szép savakkal öltöztette föl. Mindössze 8000 palack készült belőle, aminek egy részét Svájcban, másik részét pedig Magyarországon szeretnénk értékesíteni.

KAPCSOLÓDÓ ÁRUCIKKEK

2005/05/03