St Andrea - Az utolsó mohikán a Magyalosról

2011 szeptember 1, csütörtök

St Andrea 

Szerencsénk volt - éppen a Magyalos-dűlőben értük utol Lőrincz Gyurit, aki kerítést épített a környék vaddisznói ellen. A beszélgetés felében a traktorost is irányította, hová kerüljenek az oszlopok. A szél is fújt. Megkérdeztük tőle többek között, hogy a Magyalos Kadarka 2009-es évjárata valóban az utolsó lesz-e. Lehet, hogy nem hallottunk minden szót, de a lényeget biztos:

A Magyalosból ez az ötödik, jubileumi évjárat. Lehet, hogy egyben az utolsó is. Tisztítani szeretném a választékot: egyértelmű üzenetű, házasított borokra szeretnénk koncentrálni, amelyek a legjobban kifejezik, nekünk mi Eger. Ez a dűlő, ahol állok az egyik legkedvesebb. 2005 óta szüreteljük róla a kadarkát, egyre komolyodik, mind határozottabb karakterek jönnek a borból. Ezért is kell most már megvédenünk. Tavaly a terület felét leették a vadak, hisz a szőlő szinte benyúlik az erdőbe. Ezért a gyümölcsért viszont nagyon nagy kár lenne. Egyenek mostantól erdei gyümölcsöt.

2009 meleg volt. Érett gyümölcs, gömbölyűbb, lágyabb tanninok. De nem a kadarkánál. Az most is rendkívül izgalmas: ropogós, élénk, élettel teli. Nem volt botritisz, az érett szőlőből nem a korábban megismert narancsszínű, inkább tűzpiros bor született.

St Andrea
Semmin sem változtattunk:
öthektós hordóban erjedt és érett több mint egy éven át, kézzel csömöszöltük, kíméletesen bántunk vele. Irgalmatlanul jó bor lett belőle. Ezért is lesz nagyon nehéz eleget tennem a magam által kijelölt céloknak. Nagyon nagy áldozat, ha nem készítek belőle többet, de ilyen áldozatokat meg kell tudnunk hozni. Remélem, kibírom és ez az ötödik, szépséges kadarka lesz az utolsó. Aki elég ügyes, és eltesz pár üveggel, évek múlva is nagyon fog örülni neki. A napokban hívtak, hogy a 2005-ös kóstolója mekkora élmény volt. Pedig 2005 csikó volt ehhez a versenylóhoz képest.