A birtok története 1844-re nyúlik vissza. Christopher Rawson Penfold Hippokratész lelkes követőjeként, mint orvos kezdte pályafutását, és legtöbb kollégájához hasonlóan gyakran írt fel bort receptre ilyen-olyan nyavalyában szenvedő pácienseinek. Az orvoslás mellett kikapcsolódásként szívesen szőlészkedett, egy alkalommal Dél-Franciaországból származó vesszőkre tett szert, melyeket azonban nem a jó öreg Anglia, hanem egy új világ földjében ültetett el. Feleségével együtt ugyanis kivándorolt Ausztráliába, ahol Adelaide külvárosában felépítették az óhazában maradt kőházuk tökéletes mását. A kis házikót nemes egyszerűséggel Grange-nak, udvarháznak keresztelték el.
Az idők során aztán a Penfold igazi családi vállalkozássá terebélyesedett. Christopher Rawson Penfold halála után, felesége Mary irányította a birtokot, majd tőle a lánya, Georgina és a veje, Thomas Hyland vette át a stafétabotot. Négy gyerekük született, mindegyik kivette részét a márkaépítésből, és bár ekkor már Penfold Hyland névre hallgatott a cég, a borrajongók mégis csak Penfoldsnak hívták. Az üzlet virágzott, 1920-ban minden második eladott ausztrál bor a Penfolds névre hallgatott. Pedig ekkoriban még jóformán csak erősített borokkal dolgoztak, az asztali bor csupán alig néhány százalékát tette ki az össztermelésnek. Aztán jött Jeffrey Penfold Hyland. A második világháború után megnőtt a kereslet a jól iható, finom asztali borok iránt, Jeffrey, aki jó üzleti érzékkel rendelkezett, meggyőzte testvéreit, hogy a jövőben fordítsák meg az arányt, és túlnyomó többségében rendes asztali borokkal árasszák el a piacot. Nem kellett hozzá más, csak egy jó borász, akit hamar meg is találtak Max Schubert személyében. Max Schubert követően, csupán három főborásszal dolgozott eddig a borászat. Don Ditter, John Duval után, jelenleg Peter Gago felelős a borkészítésért.

A szőlőterületek legnagyobb része Dél-Ausztrália borvidékein található. (Adelaide Hills, Barossa Valley, Clare Valley, Coonawarra, Limestone Coast, és McLaren Vale). Azonban New South Wales, Viktória régió, sőt még Tasmánia is említésre méltó alapanyagforrás. Hiszen, a nagyszerű fehérboroknak a hűvös klímájú délebbi területek kedvezőbbek. A hatalmas méretű saját ültetvények mellett, felvásárolt szőlővel is dolgozik a pincészet. Összességében 220 különböző dűlőről és szőlőtermelőtől érkezik gyümölcs.