Sagmeister Ernő a Szerémségi (Szerbia) Tarcal-hegyen szőlészkedik, 2020-tól összesen két hektáron. A török korig ez volt a magyar királyság elsőszámú borvidéke, sokak szerint a Kárpát-medencei borkultúra és a furmint fajta is innen terjedt szét. Tehát ezen a manapság ritkán emlegetett, de annál nagyobb múltú borvidéken három dűlőben, (Dévás, Kányás, Kő) vannak Ernő szőlői. Közülük kettő a Fruska Gora nemzeti park közvetlen szomszédságában, egy pedig, a Kő konkrétan a nemzeti parkon belül. Részben emiatt, részben pedig mivel „ez a kezdetektől lelki igény volt” a művelés a teljes területen organikus, vegyszermentes. Akár csak burgundia legnagyobb dűlőiben, a talaj itt is főként agyagos, meszes, mellette a tengeri üledék alól helyenként magmás kövek, a ritka szerpentin kerül elő. Sokáig érlelhető, lassan öregedő és jól iható borok készülnek itt.

Ernő eredeti foglalkozása szerint építészmérnök, volt matematika tanár is, de ma már csak a szőlővel foglalkozik. A kezdetektől mindhárom dűlőjében foglalkozik a kadarkával, pontosabban annak egy héttel korábban érő feszesebb szerkezetű ritka változatával, amit kadar-nak hív, (más néven Virághegyi). Az agyagos talaj miatt is, az ízek mélyek, az itteni borok öblösebb, nagyobb szerkezetűek. Szüret után tradicionális feldolgozás és oxidatív borkészítés következik: bogyózás, erjesztés spontán, két év érlelés hordóban, egy év tartályban. Palackozás szűrés, derítés nélkül, kevés kénnel.