Szinte bárhonnan nézzük a birtokot, a háttérben mindig ott fehérlik az óriási mészkőhegy, a Sainte-Victoire, amit az itt élő Cézanne legalább harmincszor lefestett. Hetedik generáció óta él ugyanitt a Negrel család, rozéjuk színe pirkadt, épphogy rózsaszín, kristálytiszta íze pedig hosszan tartó és ásványos.
A „mas” a provence-i dialektusban birtokot jelent, a „cade” pedig az őshonos vörös boróka neve. A Mas de Cadenet így annyit tesz: a birtok borókákkal. Hetedik generáció óta él és dolgozik itt a Negrel család, most Maud és Matthieu, a szőkés hajú, éles tekintetű testvérpár vezeti a birtokot apjuk, Guy Negrel mellett. Mindketten itt nőttek fel, majd nagy kitérőt tettek, Maud pedig tíz év után tért haza a párizsi pénzvilágból, és csatlakozott apjához, aki mindvégig biztos volt benne, hogy idővel eljön ez a pont, a gyerekek rájönnek, milyen nagy dolog családi birtokot örökölni Provence-ban.
Szinte bárhonnan nézzük a birtokot, a háttérben mindig ott fehérlik az óriási mészkőhegy, a Sainte-Victoire, amit az itt élő Cézanne legalább harmincszor lefestett, és amiről maga az apelláció is kapta a nevét. A hegygerinc megtöri a süvítő misztrálszelet, aminek így is marad annyi a lendületéből, hogy a hegy lábánál, a szőlősorok között állandóan járjon a levegő. A víztől távolabb eső része ez a provence-i vidéknek, de a déli apellációkhoz hasonlóan karakteres, szárazabb levegővel és hűvös éjszakákkal. A borok 90%-át itt is halvány rozé színűre áztatják, az itt dolgozó összesen 22 termelő pedig mind organikusan műveli területeit. Köztük az egyik úttörő a Mas de Cadenet volt, 60 hektárnyi idős tőkés szőlővel, helyenként 70 év fölötti telepítésekkel, amik megszokták az állandó széljárást és a száraz nyarakat. A pincénél a megszokott módszereket használják: rozéjuk színléből és rövid áztatás után préselt mustból erjed, mégis kilóg a sorból, ha a környék borai között kóstoljuk. A színe pirkadt, épphogy rózsaszín, az illata kristálytiszta, az íze pedig nagy fehérborokra emlékeztet, hosszan tartó és ásványos.