Bordói fajtákkal a Balaton déli partján. Több, mint húsz éve dolgozunk Konyári borokkal, az első kapavágásnál is ott voltunk a Kishegyen, amikor a pince épült. Dani pedig sosem filozofált, csak tisztességes borkészítésről, egyszerűen jó dolgokról beszélt, közben pedig olyan klasszikusok születtek, mint a Loliense.
“A semmiből találtuk ki az egészet. Kislakon a falu szélén volt egy szántóföld, oda terveztünk egy vendégházat, gazdasági épülettel, mellé volt másfél hektár szőlőnk. Én az USA-ban szüreteltem, amikor 2001 szeptemberében ledöntötték az ikertornyokat. Amint megnyitották a reptereket, kértem egy jegyet a Lufthansától az első európai járatra. Münchenből jöttem tovább, amikor pedig hazaértem, az első este már egy Lajkó Félix koncerten ültem a Zeneakadémián. Másnap pedig itt motoroztam a hegyen, bejöttem a kapun és megláttam ezt a teraszos domboldalt. Akkor ugrott be a gravity-flow, amiről annyit beszélt nekem Anne Moller-Racke, aki előtte a főnököm volt a Buena Vista birtokon, Kaliforniában. Gyorsan kinyomoztuk Apuékkal, hogy kié a terület. Sikerült megegyeznünk, a kislaki pályázatot és a jogerős építési engedélyt pedig eldobtuk.Nulláról ugrottunk egy nagy fejest. 2003-ban még itt kopácsoltak a tetőn az ácsok, amikor a sarkon már fordult be az első fehér Loliense alapanyaga.” Konyári Dani