A sejtelmes cseréppalackba töltött Black T. első évjárata néhány nap alatt elfogyott, és azóta is sokszor hivatkozunk rá, amikor arról beszélgetünk, hogyan születnek a nagy klasszikusok. A bor, aminek palackozásakor maga Frigyes is mosolyogva jegyezte meg: „Mint ateista a templomban, úgy hittem, hogy én klasszikus narancsbort fogok még készíteni.”  Végül idén ismét palackba került, minden tekintetben ugyanazzal a szemlélettel, mint tavaly, de az új évjárat saját árnyalataival.  
A Black T. története egy régi királyleányka-ültetvényről indult, abból a fajtából, amelyet a 20. századi magyar szőlőnemesítés gyakran másodlagos szerepre ítélt, házasítások kiegészítőjeként. A 2024-es évjárat a részleteiben feszesebb, élénkebb a tavalyinál. A tanninok szövetként simulnak benne, az illatban a fekete tea mellett szárított barack, mézvirág és finom gyógynövényes jegyek. Egy leánykától ilyesmit nem várna az ember. De a Black T. képes átírni a fajtáról alkotott képünket, ugyanúgy, ahogy egy száraz Vouvray után a chenin blanc többé nem csak egy fajta, vagy ahogy az Etna oldalán a catarratto többé nem egyszerű szicíliai fehér. A terroir és a technológia találkozása sokszor írja felül a fajtára vonatkozó előítéleteinket, és pontosan ez adja a Black T. értelmét is.
Néhány száz kerámiapalack készült, elérhető a készlet erejéig.