Időgép. Márkvárt Janinál rendhagyó módon az egyik bor előre engedte a következőt. Még a 2018-as évjárattal dolgoztunk, amikor a pincében állva megegyeztünk, hogy a 2020-as lesz a következő, egyrészt mert az finomabb szövésű és könnyebb testű borként már készen állt, másrészt mert mindketten úgy éreztük, hogy a 2019-es kivételesen jó bor és idővel csak jobb lesz. „Később érő típus, de fényes jövő áll előtte” - erősített rá Jani a pohárral a kezében.

Az „M”, mint Márkvárt, János választékának origója, a legjobb hordók válogatása, névjegykártya a borásztól. Szüret a Baranya-völgy és Faluhely-dűlőkről, fele részben kékfrankos, amit cabernet sauvignon, syrah és kadarka fajták egészítenek ki. A külön erjedt fajták fél évvel a szüret után lettek házasítva, majd egy év érlelés következett nagy ászokhordókban. Míg Jani két házasítása közül a „Vegyes vörös” a vágatlan verzió, a nyers erő, addig ez a bor jóval inkább a borászati finomhangolásról, válogatásról, fineszről, érlelésről és a lekerekített élekről szól. Aktuális kedvencünk ez a bor, illatra tiszta herbária, zöldfűszer, menta, kortyra érett és árkategóriájánál jóval komolyabb szinteken jár. Mediterrán, finoman rusztikus, békebeli chiantikat juttat eszünkbe. Az pedig, hogy Jani megadta neki az időt és bátran kivárt vele, csak ráadás.

„Itt nőttem fel, ismerek minden szakadékot, szőlőt, kaszálót. Gyermekkorom óta dolgozom, hajnalban megyek, délben otthon pihenek, este végzek a szőlők között. Szekszárdi vagyok, borász, szőlész, földműves.” Ezzel a pár mondattal mutatkozott be nekünk Ifj. Márkvárt János sok évvel ezelőtt, amikor első borait kóstoltuk. Azóta pár havonta megfordulunk nála a Gyűszű-völgyben. Követjük a borait, együtt alakítjuk a választékát, ismerjük a szavajárását, azt is láttuk, ahogy saját erőből, csákánnyal bővíti a szekszárdi löszbe vájt pincéjét.