Ifj. Márkvárt János fő fajtája a kadarka, a legfontosabb területe pedig egy 0,41 hektáros kert, alma- és körtefákkal tűzdelt, közel 100 éves telepítés a borvidék északi végében. Ez a Sauli, aminek akkor még szokatlanul csengő nevét 2021-ben tanultuk meg, most viszont már referenciapontként használjuk. A Sauli már nemcsak egy kevesek által látott Márkvárt-parcella neve, hanem egy keresett és sikeres dűlős boré is, ami a pár hektáros családi birtok ismertségét a magasba emelte és egyben új kadarkastílust teremtett Szekszárdon. Az öreg tőkék, a természetes módszerek, a spontán erjedés és a türelmes érlelés együttese bevált, és most itt a harmadik évjárat, amiről ebben a hírlevélben mesélünk először.

A csapra metszett, bakművelésű tőkék között évek óta nincs kapálás, a természetes gyomflóra tavasszal virágzik, nyáron pedig takarja a löszös talajt. A növényvédelem organikus, a szőlőmunka pedig kézzel végzett lassú türelemjáték.

2023 kimondottan „kadarkás” évjárat volt, a Sauli szüreti napja pontosan ugyanúgy szeptember 6-ra esett, mint 2022-ben. A bogyózott szőlő kevés egészfürttel együtt nyitott kádba került, az erjedés spontán indult. Finom csömöszölés mellett alig 16 nap telt el a préselésig, majd a halvány színlé összesen egy használt harmadéves és egy első töltésű Kádár Hungary hordót töltött meg. Majd csurig töltve, mozdulatlanul álltak a pincében egészen a következő szüretig, amikor a két hordó házasítva, szűrés és derítés nélkül került szekszárdi palackokba.

Már a préseléskor mellbevágó volt az illata, az első évjárat virágos, vérnarancsos karaktere köszönt vissza még erősebben, még tisztábban. Az eddigi leggazdagabb Sauli lendületes, gyümölcsös, alacsony alkoholú és tele van élettel.

1300 palack készült.