„Kadarka folyik az ereimben, itt nőtem fel, ismerek minden szakadékot, szőlőt, kaszálót. Gyerekkorom óta dolgozom, hajnalban megyek, délben otthon pihenek, este végzek a szőlő között. Szekszárdi vagyok, borász, szőlész, földműves.” – meséli magáról Ifj. Márkvárt János, a keresetlen és őszinte Szekszárdi borász. A kadarka az egyik legnagyobb kincs a borvidéken, mégis a teljes 2100 hektárból alig 100 hektáron terem. Ehhez képest Márkvárt Jani 4 hektáros családi birtokán a szőlők negyede Kadarka olyan öreg és göcsörtös tőkékkel, amikhez hasonlót legutóbb Riojá-ban láttunk. Most induló friss kadarkája több terület és fiatalabb tőkék házasítása, organikus művelésből. A tőkék között nincs kapálás, a természetes gyomflóra tavasszal virágzik, nyáron pedig egyensúlyt tart a tőkékkel, a bogyók kisebbek, a héj vastagabb, az ízek pedig mélyebbek lesznek. A borkészítés tradicionális, a bogyózott szőlő nyitott kádban erjed, röviden ázik héjon és fél év érlelés után szűretlenül került palackba. Tankönyvi, eredeti, fűszeres és lédús.
A birtok új arculatának első tagja, egyben előfutára egy új bornak, amin Janival együtt sokat dolgoztunk az utóbbi időben. Folytatás következik.