Annak ellenére, hogy sok dolgot matematikus szemmel néz, a borkészítést nem szokta egyszerű és körülhatárolható folyamatként leírni. Az, hogy szőlőt művel, aztán bort készít érezhetően az ő értékrendjében valami sokkal nagyobb egésznek a része. A beszélgetésben mosódnak a határok, észrevétlenül csúszunk át nagy szenvedélyére a csillagászatra, vagy kedvencére, a Vito Corleonét alakító Marlon Brandora, aki miatt mindig van pár tő paradicsom a kertjében. Olyan szőlőket keres, amiknek arca van. A dűlők hangulata, energiája érdekli leginkább, a borban pedig konkrét színek és illatok helyett nála „a vitalitás az elsőszámú kérdés”. Közel 3,5 hektár területet művel a Szerémségi Tarcal-hegyen, amiből termő szőlő kicsivel több, mint két hektár, erről évente 5-6 ezer palack bort készít egyedül, saját stílusban.

Ahogy a meghatározó borászok között sokan, ő is nagy kerülőt tett. Építésznek készült, később Szabadkán és Hajdújáráson tanított matematikát, volt időszak az életében amikor leginkább a festés érdekelte, de legelső szenvedélye mindig „a nagy matematika”, vagyis a csillagászat volt. Egy barátja felvetése után fordult komolyra a boros érdeklődés, akivel 2009-ben együtt telepítettek szőlőt, főként kadarkát és furmintot. Utóbbival akkor senki sem foglalkozott a borvidéken, pedig a legtöbb forrás szerint innen terjedt el Szigeti (Szerémség = Sziget) néven. „Királyi fajta, magasabb fénye van a többinél. Testben, alkoholban, savban egy oktávval többet tud a többi fajtánál, amit ismerek”. - mondja Ernő a furmintról, amit ő és barátja hozott vissza a forrásvidékre 2009-ben.

A török korig ez volt a Magyar Királyság legtöbbre tartott borvidéke, innen jöttek az akkori nagyborok. „Ennek a legendának, ennek a hívásnak tettünk eleget amikor ide telepítettünk szőlőt.” – mondta Ernő egy korábbi beszélgetésben. Nem kérdés, hogy van valami megkapó az itteni levegőben. Az ide vezető út hosszú és viszonylag sokáig egyhangú, eseménytelen. Újvidékhez közeledve lesz egyre izgalmasabb a táj, először a Duna jön, majd a Tarcal-hegyen bukunk át és megérkezünk egy védett, otthonos borvidékre. Sok az erdős rész, fák közé beékelt apróbb dűlők, szőlőskertek és gyümölcsösök érik egymást, illatos az aljnövényzet, hangosak a kabócák és tikkasztó a meleg. Ürög, a közeli falu a környék szakrális központja, mögötte a csendes hegyoldalban hét ortodox monostor húzódik egy vonalon.

Hasonlóan a világ legtöbbre tartott borvidékeihez, a talaj itt is agyagos, meszes. Mellette a tengeri üledék alól helyenként olyan magmás kövek kerülnek elő, mint a ritka szerpentin. Zöldes, zsíros tapintású, vulkanikus, és ez adja az alapot Ernő másik fontos dűlőjében, a Kő-ben (Kew). „Az organikus irány a kezdetektől lelki igény volt.” – kezdi, ahogy a szőlőművelésre terelődik a szó. Első naptól kerülnek minden természetidegen kemikáliát, nincs előre írt növényvédelmi program, inkább folytonos odafigyelés és az adott év lekövetése a lehető legjobb ritmusban, legkevesebb mozdulattal. „Akkor szüretelek, amikor a szőlő energetikailag kicsattan, a csúcson van, pont a hanyatlás határán.” – folytatja, majd a szőlők után a pincestílusról beszélünk. Kóstolva a borokat rögtön kiütközik, hogy valamit másképp csinál a megszokottnál. „Mindig a latin - az én világomban a magyar is ide tartozik - borászati hagyomány vonzott. Képes vagyok áldozatot hozni, engedni valamit a feszességből a komplexitásért. Bár szinte mindent elolvastam a témában, mégsem úgy csinálom ahogy a nagykönyvben meg van írva. Úgy éreztem, úgy semmi mélysége nem lesz a boroknak, és a borokkal, borászattal való kapcsolatomnak sem.” – mondja.

Festőművész feleségével, Laurával Magyarkanizsán élnek. Közel 100 éves házuk egy zsidó kereskedőcsalád magtárjaként épült, a jókor leszedett szőlő ide érkezik be. Mindketten itt dolgoznak, Laura is mélyen kötődik a borokhoz, minden címke az ő munkája. A puritán pincét kevés eszközzel, pár erjesztőkáddal és jóállapotú használt hordókkal töltötték meg, az erjedés itt mindig spontán elindul, a fehér fajtákat 1-2 napig, a kadarkát pár hétig áztatja héjon, utána jön az érlelés, a borok türelmes kivárása. A szüret után, legyen az fehér vagy vörös, általában három-négy év telik el, mire egy Sagmeister bor piacra kerül. Ha csak nem tradicionális pezsgőkészítésről van szó, manapság ritka, hogy egy borász türelme eddig elér. „A mikrobiális folyamatoknak idő kell - a különféle mikroorganizmusok egymásnak adják a kilincset, s mindez talán emel valamit a komplexitáson is. Ez az érlelés lényege, s mire kialakul egy hosszabb egyensúly - mire megszűnnek a mozgások, lejátszódnak a kiválások, véget érnek az ülepedések..., sokszor türelemre van szükség.” – teszi hozzá.

Mélyen savas ízek, átható melegség, kiérlelt, telt és természetes összhatás. Borainak stílusa nehezen kategorizálható, összeér bennük a natúr és rögtönzött, a klasszikussal és régről ismerőssel. A „magas fényű” furminttól a hedonisztikus, gyógynövény illatú kadarkáig, Ernő minden bora különös melegséget áraszt.