A Szent Tamás-dűlő olyan, mint egy geológiai szivárvány: vörös agyag, riolittufa, horzsakő, sőt még megkövesedett fatörzsek is. Nehéz nem komolyan venni egy ilyen alapot, de Balassa Istvánnál ez sosem steril földrajzóra, hanem érzékletes bemutató arról, mit jelent a „hely” a borban. A furmint spontán erjedt 300 literes hordókban, nyolc hónapig pihent, mielőtt palackba zárták. Illatban és kortyban lassan nyílik. Sós, feszes, hosszú, a háttérben finom hordómeleggel.