„A totemállatom a szarvasbogár. Erdei óvodába jártam, már akkor nagy kedvencem volt. Amikor hozzám került a Határi, az első nap találtam egyet a dűlőben. Akkor eldöntöttem, hogy felkerül a címkére. Legutóbb valaki pont erről kérdezett, és abban a pillanatban a mellkasomra szállt egy. Mindig megtalálom őket. Egyébként a biológiai tisztaság jele a természetben” – meséli Homonna Attila, akinek az első szőlője egy 0,4 hektáros, 1890-ben telepített furmint volt a Határiban.

A név egyben utalás, az erdőkkel határolt meredek parcella Olaszliszka és Erdőbénye települések határán fekszik. Ez a borvidék messzi kiszögellése, hűvösebb vége, távol a folyóktól. Attilát a kezdetektől az ilyen elfeledett parcellák, régi helyi klónok, a vegyes telepítések és a tradicionális módszerek izgatták. Az évek alatt több környező parcellát is átvett, így művel most két hektárt a dűlőben.

A 2020-as évjárat hozza a birtokra jellemző szikár, csontos, végtelenségig érlelhető borstílust. A Határiban a lemásolhatatlan helyi karaktertől a fajtajegyeken és a borászati stíluson át minden megvan. Organikus szőlő, feldolgozás kevés géppel, erjesztés spontán, tartályban és használt hordókban vegyesen, hosszú érleléssel. Petrolos, ásványos illat, citrusos karakter, feszes tartás.