1850 körül működött egy étterem Modenában, Osteria dell’Artigliere-nak hívtak, a tulaját pedig Cleto Chiarli-nak. Ahogy akkoriban a vendéglősök, az osteriában ő is a saját borát adta, ami a környéken jól ismert fajtából, a lambruscóból készült és nagy sikere volt. Akkora, hogy Chiarli 1860-ban megalapította Emilia Romagna első komoly borászatát, a Cantina Cleto Chiarlit. Legyen szó borról vagy balzsamecetről, a Chiarli máig a környék meghatározó neve, a Vecchia Modenával pedig a kezdetekhez nyúlnak vissza: a palack és a címke is egy bontatlan, féltve őrzött 1892-es Chiarli Lambrusco mintájára készült. Modenától északra szüreteltek hozzá, az itteni fajtaváltozat (Lambrusco di Sorbara) halványabb színű, virágos, savhangsúlyos karakter. Rövid áztatás után hűtve és lassan erjedt nyomásálló tartályban, ahonnan szűrve töltötték palackba kevés (8g/l) cukorral. Azok, akik ittak már lambruscót, valószínűleg mély színre, primőrboros illatokra, finom gyöngyözésre és élénk édességre emlékeznek. A Vecchia kóstolva valami másról szól, közelebb a klasszikushoz sötét rosé színnel, szamóca illattal, élénk habzással és száraz korttyal. Bontsuk jól behűtve, bátran, határozott mozdulattal.

A fémkapcsot tompa hegyű késsel, vagy a klasszikus dugóhúzók sörnyitójával érdemes lefejteni a palackról, majd a dugót a pezsgőknél megszokott lassú mozdulattal kiengedni a helyéről.