És erről a korszakról ad makulátlan pillanatképet egy Tondonia kóstolása.
Lehet érezni, amikor az ember forrásvidékre ér. Egy 11. századi remetelak mellett állunk félre, széljárásba belegörbült ciprusok és illatos cserjék szegélyezik az utat, előttünk az egyik legszebb karós szőlő, amit valaha láttunk. A sorok végében álló tőkék egyben a borvidék határkövei. A 65 ezer hektáros óriás itt ér véget, a hegyek között. Ez Rioja Alavesa, más néven a baszk Rioja, ahol a táj vadabb, a művelés küzdelmesebb, a borok pedig ásványosabbak. Az egész birtokot szerzetesi hangulat járja át. Az évszázadok lesöpörték a fölösleges részleteket. Teknőre kopott lépcsőfokok, vetemedett gerendák, szervesen kapcsolódó épített és természetes elemek a tájban. Filmbeillő, ahogy a kapuhoz közeledve két derékig érő spanyol masztiff tápászkodik fel, az egyik morajló vakkantással jelzi a gazdájának, Telmo Rodrígueznek, hogy látogatók érkeztek.
„A legjobb szőlőbirtokokat nem kell feltalálni, mind itt vannak a 9–10. század óta. Legalábbis Európában. Szerencsés vagyok, mert dolgozhatok egy helyen, ahol 1000 éve minden tavasszal hajt a szőlő. És ha csak rövid időre is, de részesei lehetünk ennek a történelemnek. Ez valaki olyannak, mint én, minden, amiről álmodhat. Amikor idejöttek a szüleim, áram sem volt a birtokon. Cserébe volt szépség. Gyerekkori emlék, hogy a kóstolókon a pincét nem szakmabeliek töltötték meg, hanem festők, régészek, költők. Nagyon eredeti életet éltünk itt.” – mondja Telmo Rodríguez, napjaink legnagyobb hatású spanyol borásza. Az alapélményei mind a Remellurihoz kötik. Öt éves volt, amikor író és régész apja megvette az ősi birtokot nyári laknak.
A mostani tudásunk szerint ez Rioja legrégebben működő birtoka. A név gyökerei a tizedik századig nyúlnak vissza, amikor egy Erramel nevű baszk arisztokrata falut (baszkul uri) alapított ezen a helyen, az Erramel és az uri pedig Remelluriként olvadt össze. Borokat a közeli kolostor szerzetesei kezdtek készíteni itt, a 14. századtól. Az egyházi múlt és az izolált elhelyezkedés hozadéka, hogy a szőlőkben sosem folyt ipari termelés, rovarirtók és durva kemikáliák nem érték még ezeket a dűlőket. Ma is organikus, biodinamikus módszerekkel művelik őket, a lüktető hangzású San Vicente de la Sonsierra és Labastida falvak közé ékelt 150 hektáros birtok három völgyből és 200 parcellából áll.
Egy rendhagyó fehérszőlős parcellát leszámítva a teljes birtok tempranillo alapú vegyes telepítés. Telmo célja azokat az ízeket előhívni és védeni, amelyek a bordeaux-i kereskedők érkezése előtt uralkodtak Riojában. A borvidéken átívelő nagy házasításokig ez életszerűen minden községben az adott „falubor” íze volt. Sok fajtával, együtt szüretelve, együtt erjesztve.
Telmo és édesapja a Remelluri jelentőségét egészen másban láttak. Míg az idősebb Rodríguezt régészként a hely végtelen messzire nyúló gyökerei kötötték le, a boroknak nem szánt akkora szerepet. Inkább a töretlen fennállás, mint a stílusformálás foglalkoztatta. Ezzel szemben Telmo hamar felmérte a birtok borvidéki szintű szerepét. Miután saját birtokai (Compañía de Vinos Telmo Rodríguez) már viszonyítási pontként működtek a spanyol boros szakmában, alkotótársával, Pablóval 2010-ben visszatértek, hogy átvegyék a Remelluri borászati vezetését. Az alapokra koncentrálva a választékot négy borra szűkítették, a termelést pedig harmadára csökkentették. A Remellurit pár évjárat alatt a borvidéki élvonalba állították.