Két nagyon jó borral ünneplünk.

Négy óra utazás és fél óra várakozás után – egy tehéncsordának kellett megadnunk az itt kötelező elsőbbséget – befordulunk, megérkezünk a szilágysági dombok között megbúvó Kárásztelekre. Apró magyar falu Románia nyugati végében, a Partiumban, a határtól alig egy órára. Új autó érkezett, megnézik az emberek...

Olyan borokat mutatnak be borászaink, amelyekkel az elmúlt időszakban a legtöbbet foglalkoztak. Hogyan csiszolták, miért különlegesek ezek a borok és miért fontosak nekik?

Elegáns, emlékezetesen nagy borok a sangiovese fajtából, és egy borászat, amely naggyá tette a helyi fajtát: Mastrojanni.

Egészséges, szemet gyönyörködtető, az elkészítése pedig olyan nyugodt, meditatív állapotot hoz, amellyel kizökkenhetünk a mindennapok rohanásából. Akinek szokásává válik a matcha fogyasztás, nemcsak egészségesebb, de kiegyensúlyozottabb is lesz.

Korábban, amikor Bordeaux-ról beszéltünk, testes borokat, földes, füstös jegyeket, erőteljes tanninokat és hosszú, akár 15 éven át tartó érlelhetőséget emlegettünk. És néha a brettet. Volt egy stílus, amit megtanultuk elfogadni: a kissé arisztokratikus és nem mindig könnyen értelmezhető, nagy borok világa. Bordeaux változik. Az új évjáratok könnyedebb, kevésbé tanninos, korábban fogyasztható borokat adtak.

Hetedszer megyünk Tokajba az évjáratkörképünk miatt. Mesebeli szám. Hét év alatt sok minden megváltozott.

„Hozzánk ne gyertek öltönyben!”

Mesehősök a Kozérból

„2017 a gazdagság évjárata volt édes és száraz borban egyaránt.”

„Szőlőanyagból és zeolitból vagyok.”

„Ez az évjárat vállasabb borokat adott, mint 2016.”

 „Legyen hamar fogyasztható, viszont jó sokáig.”

„Lehetnék akár suszter is. A lényeg, hogy jól csináljam.”

Sebestyén Csillánál és Csabánál jártunk Szekszárdon, a korai szüret közepén. Az Iván-völgyben kezdtünk, majd jött a Porkoláb és a Görögszó. Olyan kincsek, amelyek mellett könnyen elszalad az, aki csak az autópályáról legyint, hogy ez a Szekszárd nem egy szép város, itt meg sem állunk. Pedig Szekszárdon meg kell állni.

Ahogyan Franz Weninger közelíti meg a szőlész-borász mesterséget, azt sokan szeretnék, de csak kevesen tudják utánacsinálni. Amikor a Szünet magazin kapcsán jártunk nála, megjegyeztem: “Mindig jó itt lenni. Egyszer szívesen dolgoznék nálad.” Jött a válasz: „Hát gyere szüretelni, egy vagy két hétre. Jól fogunk szórakozni.” Nem viccelt.

„Egy alap vörösbor legyen gazdag, zamatos, lendületes. Nem hiszek a könnyű bisztróborokban” – vág rögtön a téma közepébe Kiss Gábor vehemensen. – A Rouge 364-ről is beszélgettünk.

Az új fejezet, a 2017-es évjárat borai sorra érkeznek, nagy részük már a polcokon. Az évjárathatás teszi, hogy az egyes fejezetek más-más stílusban íródnak, viszont a borok mindig ugyan arról mesélnek. Ez pedig a Garam-mente. 

A provence-i rozé a finom árnyalatok bora. Ami a színt illeti, a lehető leghalványabb árnyalaté. Törékeny természetéből fakadóan nem bírja el a hosszas hordóban érlelést, mindig csontszáraz. A provence-i rozé simogat, csúszik, oltja a szomjat, nincsenek élei, nincsenek sarkai...

Váli Péter mindig is rokonszenves volt nekünk, de valahogy nem kerültünk a közelébe. Idén, – hogy balatonfüredi boltunkban erősítsünk a helyi választékon – becsöngettünk Péterhez és vettünk tőle néhány bort. Aztán meglátogattuk, hogy egy kicsit részletesebben is meséljen a birtokról és a borászatról.

Aki követi a boros blogokat, oldalakat, az elmúlt napokban többször találkozhatott a Decanter 2018 díjazottakról szóló hírekkel. De mi is az a DWWA, hogyan kóstolnak, és mit jelentenek a pontszámok a Decanter World Wine Awards-on? Ennek jártunk utána.

Magasabb boros körökben a prosecco az egyik kedvenc pofozógép. Rendszeresen Champagne-hoz hasonlítják, és aztán jön az elmarasztalás: olcsó, komolytalan, gyümölcsös, sekélyes. Pedig valójában a buborékok meglétén kívül semmi nem indokolja, hogy a proseccót champagne-okhoz hasonlítsuk...

Badacsonytördemic a legismertebb tanúhegy árnyékban elterülő mesebeli falu. A kanyargós főutca jobb partját – nézőpont kérdése – színesíti Sike Balázs és Velényi Réka borozója. Felettünk a Badacsony, lábunknál Fikusz, a kutya. Itt ültünk le beszélgetni.

Tizenöt éve éppen ezekben a napokban telefonált Ipacs Géza grafikusművész barátunk Egerből. Menjünk ki Veronába, a Vinitaly-ra, kóstoljunk, nézzünk meg pár címkét, inspirálódjunk. Jönne egy egri virágkereskedő barátja is, nagyon nagy arc, Móron van egy pici pincéje...

Dr. Illyés Miklós bioművelésű kistermelői borai

Szekszárdon ültünk egy barátunknál. 2015 szeptembere volt, zuhogott az eső, állt a szüret. A borász azt mondta: „Na, a Doki idén sem fog szüretelni… Milyen Doki? – kérdeztük. Hát az Illyés doki a Porkoláb-völgyben...

Azon el lehetne vitatkozni, hogy a világ akkor is ismerné-e az új-zélandi borokat, ha nincs a Cloudy Bay, de az egészen biztos, hogy ha nincs Cloudy Bay, akkor Dog Point sincs...

Ha nem tudnánk, hova tartunk, sosem találnánk ki, hogy az ostorosi utca sok kis egyforma családi pincéjéből melyik a Böjt Pincészet. Talán csak abból, hogy Böjtéknél semmilyen felirat, nyíl vagy ütött-kopott tábla nem jelzi a borászatot...

A Domaine de Bellene és a Maison Roche de Bellene

Évek óta szerettük volna bemutatni ennek a két burgundiai pincének a borait. Mindkettő az egyik legismertebb burgundiai négociant*, Nicolas Potel borászata, de míg a Domaine de Bellene 18 hektáron gazdálkodik, részben saját, részben bérelt területen, addig a Maison Roche de Bellene-ben a borok vásárolt szőlőből, illetve mustból készülnek. (A vállalkozás harmadik ága a legkiválóbb burgundi borászatok idősebb minitételeit értékesítő Collection Bellenum.) A két pincétől most öt bor került a kínálatunkba.

Az első rum valamikor a 17. században készült a Karib-szigeteken, világhódító útjára Jamaica 1655-ös elfoglalása után indult, amikor a Királyi Haditengerészet megtette a tengerészek italává. Az 1970-es évekig megmaradt különleges juttatás nagyban hozzájárult gyors elterjedéséhez. Az angol kolóniákon ez odáig fajult, hogy fogyasztása az amerikai függetlenségi háború idején elérte az évi 14 liter/főt, beleértve a nőket és a gyerekeket is.

November harmadik csütörtökén újra Beaujolais Nouveau

…leültünk beszélgetni a Lánchíd utca emeletén. Három borász, ifj. Heimann Zoltán, Németh Attila Gábor és Tálos Attila, három üveg borral. Na jó, eredetileg hattal, de a végére három maradt és be is esteledett.

Tokaj nem csak mint borvidék különleges, de a szívünkben is különleges helye van. Kicsit talán elfogultak is vagyunk vele kapcsolatban… idén már hatodszor töltöttünk ott néhány napot, de akad köztünk, aki gyerekkora óta jár oda. 

„Egész fürtös préselés, a kocsány nem gond…”

„Berendezkedtem Tarcalon, de úgy gondoltam, hogy Mádon jó volna szerezni egy területet…”

„Az évjárat hosszabb életű, tartalmasabb borokat adott, mint 2015”

„Megszigorodtunk… csak a jó eredmény számít”

„Csak a természettel harmóniában fejleszthetjük a birtokot”

„Ha csak a borokat nézem, jó év volt… megkockáztatom, jobb, mint 2015”

A messzi dél borászai: Sagmeister Ernő és Maurer Oszkár

A vadregényesen hangzó Délvidék borairól szóló írásunk első részében a Szerémség két borászát, legközelebb pedig egy dél-csongrádi borászatot mutatunk be.

Évről évre hasonló időpontban, hasonló módon történik, gondolhatnánk. Pedig ahány borász, annyi egyedi módszer, ötlet és néha némi különcség kapcsolódik a szürethez. Most ezekre koncentrálva haladunk végig a szüret legfontosabb lépésein, kilenc olyan izgalmas bort megmutatva, amelyeknél a szüreti tevékenységek egyik-másik lépése kicsit (vagy nagyon) eltér a megszokottól.

„A szőlő olyan, mint egy névjegy, sokat elárul az emberről”

Szabó Gyula, a Káli Kövek borásza a környéken abszolút úttörő módon, de (Tokajt leszámítva) az országban is az elsők között kezdett el néhány éve falubort készíteni. Idén már hat ilyen bor is van, ebből három falu három új bora készült most el. Az új borok kapcsán beszélgettünk Gyulával a köveskáli bázison és a monostorapáti Öreghegy-dűlőben.

Az arisztokrata származású Pongrácz Dezső egész kalandos élete Rejtő regénybe kívánkozik, bár a csúcsa kétségtelenül az, hogy  - hálából a dél-afrikai borászatra gyakorolt hatásáért – pezsgőházat neveztek el róla

Nem kérdés, hogy továbbra is borokkal foglalkozunk a legszívesebben, de azért – különösen nyáron – szívesen teszünk egy nagyobb kitekintést – legyen szó grillezésről, salátázásról vagy piknikről. Persze a sörökről sem feledkeztünk meg...

Sok szempontból beszéltünk már a borokról. De nemrég hallottunk egy jó történetet a Babszökő dűlő eredetéről, és eszünkbe jutott, hogy a dűlők felől még nem közelítettünk. Azt eddig is tudtuk, hogy minden sikeres bor és borász mögött áll egy (de inkább több) dűlő. Aztán ahogy elkezdtünk dűlőirányból közelíteni, arra is rájöttünk, hogy minden dűlő mögött van egy történet...

„Elmentünk Proseccóba!” – mondtuk tévesen, amikor elindultunk megnézni, kik, hol és hogyan készítik Olaszország és a világ legnépszerűbb tank eljárással készülő borát. Proseccóban voltaképpen nem voltunk...

Sámson Gergő pécsi kollégánk, aki a porto tónico-ról egyenesen Portóból tudósított, nem csak visszatérő látogató a városban, de egy ideig ott is élt. Az egyetem alatt - meteorológus hallgatóként - megtetszett neki a portugál nyelv (a már beszélt német, olasz és angol mellett) így került ki Erasmus ösztöndíjjal Portugáliába 2009 augusztusában.

Káli Balázs borait a múlt évben választottuk be a kínálatunkba. Tavasszal címketerv-pályázatot indítottunk, hogy megújítsuk a borok arculatát, melynek korábbi címkéit Nemes Péter grafikus tervezte. Péter úgy döntött, indul a pályázaton, de álnéven - pontosabban hat(!) különböző álnéven. Ezekből négy bekerült az ötös döntőbe, melynek fődíját Péterfi Liza nyerte. Pontosabban Nemes Péter, de az egyik fiktív pályázati nevén.

Két éve vettük észre először, hogy más szemmel nézünk az olaszrizlingre. Mint egy régi, hűséges barátra, akit évek óta ismerünk, akiben bízunk, akire mindig számíthatunk – és akiről egyszer csak kiderül, hogy mégsem ismerjük annyira. Okoz egy-két nagy meglepetést, mondjuk ír egy sikeres regényt, ami ráadásul jó is. De annyira, hogy talán az irodalmi Nobel-díj is benne van.

A gin rendkívül sokszínű: alappárlata minden esetben vodka, a készítés során felhasznált fűszerek, gyógynövények, gyümölcsök száma viszont kimeríthetetlen. A fogyasztása pedig már tényleg csak rajtunk múlik: tisztán, fűszerekkel, gyümölcsökkel, koktélokban… a legnépszerűbb persze a gin-tonik. 

 Újdonságok, klasszikusok és egy pezsgő

A sauvignon blanc boros körökben olyan, mint az első tavaszi napsugár. Feltölt, energizál, és az utolsó őszi estékig függővé tesz. A világ egyik legkönnyebben felismerhető fajtája a tapasztalatlan kóstolónak azonnali extázis, rutinosabbaknak kötelező betevő a melegebb napokon. Talán nem véletlen, hogy évek óta ezek a legnépszerűbb borok a kínálatunkban.

„Ezer éve itt vagyunk, hosszú távra tervezünk”

Pannonhalmával régi és különleges kapcsolat fűz össze minket. Szinte a kezdetektől együtt dolgozunk – ha nem is az apátsági élet kezdetétől, de a pincészet első néhány évétől. Ott voltunk az első borok palackba kerülésénél, együtt találtuk ki egy-egy bor elnevezését, terveztünk címkét...

Boros pohárral a kézben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az Óvilág-Újvilág felosztás nem Robert Parker, hanem Amerigo Vespucci fejéből pattant ki, és ahogyan mi használjuk, az igencsak eltérő az eredeti értelmezéstől.

Idén is összegyűjtöttük az elmúlt év legizgalmasabb adatait – számoltunk, terveztünk és rajzoltunk, most pedig megosztjuk mindenkivel: szőlőfajtáktól borvidékeken át a nagy csavarzár-dilemmáig: nálunk így nézett ki 2016, számokban.

Kegyetlen hosszúnak tűnik a február. És akkor egy nap lemegyünk Lellére, ahol 16 fok van. Pesten hó, itt hóvirág. A teraszon beszélgetünk Konyári Danival kékfrankosról, utazásról, családról. Nincsenek nagy sztorik vagy túlgondolt ideológiák. Csak kékfrankosok, malbec, syrah és Páva.

„A mi történetünk főhőse hat domboldal, hat dűlő, amelyek mindegyike olaszrizlinget terem és mind önálló egyéniség. Ők hatan egy hét kilométeres körben fickándoznak a napfényben, négyen Balatonszőlősön (Gella, Öreghegy, Száka, Sóskút), ketten pedig Csopakon (Sáfránykert, Lőcze), egymás közvetlen szomszédságában. Meseszerű, ami itt történik velem: a világ egyik legjobb termőhelyén találtam magam és csak azzal foglalkozom, amit szeretek. Az 'olvasásához' kellemes szórakozást kívánok!” – Figula Mihály, borász

„Nem hiszek az erőben”

A Balf felé vezető hosszú úton volt időnk beszélgetni: vitáztunk a biodinamikáról, holdfázisokról, természetes borokról. Hamar kiderült, hogy ez is egy olyan téma, mint a foci: mindenkinek van véleménye. Aztán Balfon és Horitschonban estébe nyúlóan beszélgettünk és kóstoltunk Petrával és Franz-cal arról, többgenerációs borászcsaládként hogyan élik meg mindezt.

Vannak biztos pontok minden ünnepi asztalon: bor, hal, hús, sütemények... Borokról sokat tudunk mesélni, ezúttal viszont megkérdeztük három barátunkat, ők hogy látják, mi változott az elmúlt 10-15 év alatt, mik az új kedvencek, nagy klasszikusok: Niszkács Anna a Gerbeaud, Nusszer István a halas, Károly József pedig a hentes szemszögéből mesélt nekünk az ünnepekről.

Malbec, egy bordeaux-i borász Argentínában, Bordeaux

Fura egy évünk van, az az igazság. Az elmúlt hetek kellemes ősz eleji melegei után éppen leesett 35 mm váratlan eső Szekszárdon. Járjuk a kadarkasorokat Heimannékkal, és ők azon vitatkoznak, hogy melyik klónt mikor szedje a csapat. Ági és a két Zoli vitatkoznak. Hangosan. Megyünk a sárban, kóstoljuk a bogyókat. Végül az ifjabb Zoli dönt: „holnap kezdjük a 111-es és 131-es klónokkal.” A döntést mindenki elfogadta, és leülünk a teraszra kóstolni. Zoli még hívja az embereket, közben Ági kezdi a történetet.

„Nem tudok más mozdonyt elképzelni ennek a szerelvénynek az élén, mint Tokajt. Csak így tudunk visszakerülni a világtérképre.”

– Demeter Zoltán, borász

„Élvezzük, hogy elidőzhetünk a részleteken” – Rakaczki Gábor

„Ha dolgozom, csak a fehéreken jár az eszem” – Molnár Ádám

„Mindent fel kellett tenni egy lapra, mert 2014-ben elszálltunk” – Szilágyi László

„2015 nekem a bioművelésről szólt” – Bárdos Sarolta

„Nem a könnyebb utat keressük” – Hudák István

„Ha kell, inkább kevesebb legyen, de az nagyon jó” – Zsurki Sándor

„A kulcsszó a természetesség” – Alkonyi László

Ha valaki néhány évtizede betért egy kocsmába, vendéglőbe, és rendelt egy pohár ezerjót, nagy valószínűséggel kapott is. A hetvenes években ugyanis még simán befért a három legelterjedtebb fajta közé Magyarországon. Akkor, amikor mondjuk a cserszegi fűszeresről még alig hallott valaki az országban. Ha még többet ugrunk vissza az időben, akkor pedig egészen furcsa fajtákkal találjuk magunkat szembe. Mondjuk a csókaszőlővel, amely gyakorlatilag egyeduralkodó vörös volt hazánkban. Vajon mi van velük ma?

Négy vállalkozó kedvű, erdélyi kötődésű barát és pannonhalmi öregdiák, akik Gál Tibor és néhány üveg jóféle kárászteleki szilvapálinka társaságában, a kétezres évek elején döntöttek úgy, hogy a partiumi Szilágyságban, feltámasztják a bor- és pezsgőkészítés hagyományát.  Elsőre két gyöngyözőbort mutatunk tőlük, amik itthon kevésbé ismert, különleges és természetes eljárással készülnek.

Szüret, érlelés, kóstolás, cuvée, borsos vagy éppen citrusos alaphangok, terroir, vagy éppen világversenyen elért pontok... nem is lehet kérdés, hogy borokról van szó. Pedig nem: érkezett hozzánk pár extra minőségű olívaolaj Spanyolország és Portugália felől, ezeket kóstoltuk, Tóth Gusztávval, az igazioliva.hu tulajdonosával. És igen, az olívaolajak világa sokban közös a borokéval. Mondhatni párhuzamosak az univerzumok.

Gint ajánlani nyáron olyan, mint biztosra fogadni a lovin. A gin, főleg tonikkal az egyik legkedveltebb hűsítő nyári ital: igazi párakapu-érzet a torokban. Ahogy beleástuk magunkat a témába, úgy jöttünk rá arra, mennyire keveset is tudunk a ginek igazi világáról, hogy mennyivel több is ez az ital egy biztos lóversenyes tippnél. 

Újratervezés. Ez az első ami eszünkbe jut, amikor a diósviszlói hegytetőn állunk a mosolygó Kata, Ákos és Andris, meg az új szerzemény, a GAZ mellett. Lehet, hogy tudat alatt azért is, mert sokszor hallottuk a GPS-től ezt a szót, mire eljutottunk a villányi borvidék legnyugatibb csücskére, de sokkal inkább azért, mert – bár évek óta dolgozunk Ákosékkal – mintha egy új borászatban járnánk.

 Ezzel az első hallásra szokatlan névvel állt elő Konyári János kisebbik lánya. A most születő apró, családi pince Boriék kislányáról és Szent István feleségéről, Gizelláról kapta a nevét: Késa a régi, becézett alak. 

Patent. Ezzel a szóval jövünk ki a pincéből. Kicsi, mégis minden elfér benne. A szűkösségből is előnyt kovácsol a tudatosság. A borok is nagyon rendben vannak...

Borászok előszeretettel hangoztatják, hogy a szőlőnek szenvednie kell ahhoz, hogy jó bort adjon. Mások viszont azt mondják, hogy a szőlő szenvedése éppen úgy nem használ a bornak, mint ahogyan a borászé sem használna. Szepsy Istvánnak van erre egy találó megállapítása, ami az egész kérdést finoman helyére teszi: „a küzdelem nemesít, a szenvedés azonban megnyomorít”.

Rieslingtermelés szempontjából Mosel a legfontosabb régiók közé tartozik (teljes nevén Mosel-Saar-Ruwer) az élesen kanyargó Mosel folyó mentén. 

Bár méretét tekintve a kisebb német termőterületek közé tartozik, Mosel mellett világszerte a legismertebb német borvidék. 

Ez a negyedik Burgundia évjáratkörképünk.
Bár az évjárat már-már elátkozott volt, idén is összeültünk megkóstolni őket, és most sem csalódtunk. 

Az év első hónapjait mindig tervezéssel töltjük: melyik borokat, borvidékeket, fajtákat járjunk körül még jobban, mi történjen a borboltjainkban, milyen nekünk és a vásárlóinknak is izgalmas témákra fókuszáljunk. A témák közül egy különösen foglalkoztat minket: hogy készül a bor, a metszéstől a palackozásig. A borászaink is ugyanígy terveznek, bár náluk a következő év már egy kicsit korábban, rögtön a szüret után kezdődik.

Nagyon BIO, muskotály és rizling

Elindultunk. Megint. Bár tudtuk, hogy kevés bor készült az évjáratból – sőt, van olyan borászunk, aki nem készített – úgy éreztük, Tokaj megérdemli, hogy egy ilyen viszontagságos évjárat boraiért is útra keljünk. 2014 nehéz évjáratként marad meg az emlékezetünkben, viszont nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez nem jelent automatikusan rossz bort. A szőlésznek, borásznak kihívás, nekünk időnként rácsodálkozás.

„Könnyebb évjárat, részletgazdag borok”

„Nem tudnék lemondani a fahordóról”

„Tállyának több érlelés kell”

„El lehetett csípni az érett savakat”

„A hársnak nagyon örültem”

„A legfontosabb mérce a második pohár”

Ahogy a világ minden pontjára, borboltjainkba is csütörtökön érkeznek  a legnépszerűbb, francia újborok, limitált mennyiségben. Bevalljuk, mi nem tudtuk kivárni, és megkóstoltuk mind a négyet:  azaz Louis Jadot, Pierre-Marie Chermette valamint két, nálunk most debütáló  ökológiai szemléletű (Terroirs-Originels) borász,
Jean-Michel Dupre és Lucien Lardy Beaujolais Nouveau-ját.

Épp most értünk haza egy izgalmas, háromnapos kirándulásról. Tizennégy borászunknál jártunk, és főleg a 2014-es borokról érdeklődtünk. „esős, küzdelmes év volt – mondták –, de sok jó bor született. Viszont itt vannak a kierjedt ’15-ösök. Na, azok óriásiak!” Tartályból kóstoltuk őket Etyeken, Villányban, Szekszárdon és Pannonhalmán. Egyetértünk, izgalmas lesz a november.

Már többször találkoztunk Böjt-borokkal. Aztán nemrég a Rózsakertből, Zsombor kollégánk szólt: kóstoljunk meg néhányat közülük együtt, érdemes. Ez adta az utolsó lökést. Egyszerű képlet: egy finom, gyümölcsös Egri Csillag, egy jóízű Bikavér és Boglárka meg Gergő. Akik nagyon jó fejek.

Összeválogattunk tizenkét olyan bort, amit szívesen kóstolunk újra meg újra, és amiből gyakran viszünk haza vagy a barátainkhoz is egy-egy palackkal. Aztán jött az ötlet, hogy jó lenne egy passzoló receptet találni hozzájuk, de valami egészen könnyűt és egyszerűt, amit nyáron akár a kertben is el lehet készíteni.

Jó pár éve, hogy Andrejjel találkoztunk. Egy címkét rajzolt nekünk a Gellavilla 2006-os Málnásához, ahogy azóta két nyári gyöngyöző rozénkhoz (a Nagyon nyár és a Nagyon pezseg) és Márkvárt János klassz kékfrankos-merlot házasításához, az Ezerötöshöz is...

Volt egy tartalmas kedd délutáni kóstolónk. És amikor Bussayék Esküvéje után a traminire is sor került, már csak egyetlen kérdésünk volt - mikor megyünk László feleségéhez és lányaihoz. Csütörtökön már ott voltunk: Tormafölde, Szentmargitfalva, Kányavár, Csörnyeföld. Ilyen mesebeli neveket adnak arrafelé a falvaknak.

A 2012-es évjárat kapcsán a Sauska Pince csapatával együtt idéztük fel a hetes cuvée történetét a villányi teraszon, verőfényes tavaszi napsütésben. Az első 7-esek 2006-ból két év elteltével kerültek palackba. Koncentrált, fajsúlyos „bordóik” voltak egyrészt az évjárat miatt, másrészt mert minden hordó új volt még akkoriban a pincében. A stílus azóta tovább csiszolódott.

Májusban sauvignon blanc-ról mesélni klisé. (Persze, mi is minden évben megtesszük.) ...

Naponta használjuk, nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára és a konyhában, mégis keveset tudunk róla. Amikor először eszünkbe jutott, hogy utánajárjunk és írjunk a sókról, féltünk, hogy nincs benne ennyi. Aztán rájöttünk, hogy ez a téma is olyan sokrétű és kimeríthetetlen, mintha borról írnánk.

A bencések évszázadok óta isznak egy kút vizéből, amit a helyiek csak Béla Király Kútjaként emlegetnek. A víz gyógyító hatású és kristálytiszta, öt évvel ezelőtt pedig elhatározták, hogy palackozni fogják. Több évtized, mire a beruházás megtérül, de nem ez az elsődleges cél. Ahogy a borászatnál, úgy itt is hosszú távra terveznek.

Két alkalom, amikor az ember a munkahelyéről beszélget: a rosszabbik autós igazoltatáskor, amikor a rendőr a forgalmit vizsgálja. „Aha, szóval Bortársaság… Fogyasztott alkoholt az elmúlt 24 órában? Nem? Nem baj, azért lenne szíves megfújni ezt a szondát?! …

Egy éve jártunk utoljára Somlón, Györgykovács Imrénél. Amikor most elindultunk, reméltük, hogy Imrénél semmi sem változott. Azt viszont tudtuk, hogy a Kreinbacher birtokon komoly átalakulás és fejlesztés folyt azóta is. A pinceméret, a technológia, a tapasztalatok mások. Mégis mindketten azért dolgoznak, hogy magas minőségű, jól érlelhető borokat készítsenek Somlón.

Utána akartunk járni, hogy tényleg van-e olyan csoportja a vörösboroknak, amiket hívhatunk bisztróvörösöknek? Leteszteltünk néhány jóivású vöröset négy olyan bisztróban, ahová mi is szívesen járunk, aztán összejöttünk és megkóstoltunk még két tucatot. 

Azzal a céllal indítottuk útjára 2012-ben a legelső, 2011-es Tokaj évjáratkörképünket, hogy bemutassuk az újonnan érkező borokat, meséljünk a borászokkal való találkozásainkról, és általános tájékoztatást adjunk a borvidékről. Azóta akárhányszor elmegyünk Tokajba, annyi minden változik, hogy évről-évre szükségét érezzük a frissítésnek...

“Könnyedebb, frissebb borokat készítünk.”

„Bohémabban tervezek. Megnézem a köveket, és tíz perc alatt elképzelem a bort.”

„Alacsonyabb alkoholt, játékosabb, könnyedebb, jól iható borokat akartunk.”

„Nekünk ez majdnem álomévjárat.”

„Bevállaltam a magasabb savakat.”

Kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, syrah és pinot noir házasítása. Vidám lazacrózsaszín, illatában szamócával, csipkebogyóval és hibiszkusszal. Kortyában  ismerős, finom nyári bogyósok, a ribizli frissessége és a nyári rét illata.  Jó kortyú bor élénk savakkal, tiszta, egészséges utóízzel.

Idén is sok kedves borásznál jártunk, és bár minden utazásunkat nem tudjuk elmesélni, a legszebb emlékeket most is megosztanánk.

Eger egy csendes utcájában két szemtelenül fiatal borászember fogad minket. Helyesebben borászember és borászfeleség: Marcell és Lilla. Egyből megyünk a hegyre, Nagy-Eged, Síkhegy, ilyenek. Már az autóban mesélnek, egymás szavába vágva.

Somló és furmint. Egy világlátott, kozmopolita sváb, aki életet hozott a hegyre. Egy champagne-i pincemester, aki teljesen új terepen próbálta ki tudását, tradicionális, palackban érlelt pezsgők és olyan csapat, akikkel csak nyerni lehet... 

Ifjabb Heimann Zoltán és az újraértelmezett hagyomány 

A Baranya-völgyben állunk ifjabb Heimann Zoltánnal löszös teraszok vörösagyaggal, déli fekvés, szép plató mindenki csak szuperlatívuszokban… és akkor mit mond Zoli, aki nyolc évig járta a világot és  tanult, dolgozott a bor körül? 

„Repül felettünk az idő. Vagy mi repülünk alatta? Erőket vontunk össze. Az énektanár és a himpell… vagyis vincellér. Josef Kerl Weisenburgból és Bakonyi Péter Nagyatádról. Pincénk van immáron Villányban, és korszerűnek mondható feldolgozónk is lett. Ott..."

Mikor szállítottál először bort a Bortársasághoz?
2013-ban. Előtte sokáig kerülgettük egymást. Ti is többször kóstoltátok a boraimat, én pedig rendszeres vásárlótok voltam a Lánchíd utcában. Jó sajtért a szomszédba jártam, nálatok pedig főleg külföldi borokat vettem, sokat, hogy megismerjünk, hogy tanuljunk Rácz Miki barátommal.

Diósviszlón, a villányi borvidék délnyugati végvárában, az Ormánság kapujában többen is készítenek jó bort (többek között Ruppertéknek is a falu fölött fekszik a szőlőjük jó része). Az első, akivel itt találkoztunk Rácz Miklós Tamás volt. Szimpatikus, dolgos srác, jók a borai...

„Szigeti néven ez a fajta a török idők előtt jelenvolt a borvidéken. Néhány éve a kezembe került egy 1921-es balatonboglári Chateau Simon (Boglári Simon Jakab egykori vaskereskedő bora) Bánomhegyi Furmint címkéje. Ez volt az áttörés: ekkor kezdtem kutatni a fajta múltját Bogláron. Kellett egy jó terület is a furmintnak: a János-hegy fölső vágójában egy erősen erodált területben találtuk ezt meg..."

Rack Péter, Bortársaság – Parlament:

Végre tényleg meleg van! Magamból kiindulva ilyenkor még jobban esik a jégbe hűtött rozé, akár önmagában, akár „spriccernek” (foci-vb mellé, fröccs persze). Ropogós, üde és szomjoltó, és ez így jó...

Gyana Dani, Balatonfüred:

A nyárnak három igazán fontos kelléke van: egy fürdőnadrág, a Balaton és a jó balatoni bor. Ma már nem csak a sült keszeget, a vízibiciklizést, a strandolást és a felhőtlen szórakozást jelenti a tó, hanem egyik legizgalmasabb borvidékünket is...

Kristóf Brigitta és Gavallér János, Debrecen:

Fülledt esték, grill party a teraszon, édes semmittevés a vízparton. Egyszóval nyár. Ha nem esik jól tisztán, de unalmas a fröccs, akkor jöhet egy jó habzóbor...

Tóth Kriszta, grafikus:

Mitől néz ki jól egy bor? Van, hogy a nagyon tudatos tervezői munkától, és van, hogy egy spontán ötlettől. Van, hogy valami azért tetszik, mert olyan letisztult, néha meg, mert összetett, és el lehet veszni benne.

Ripka Gergely, Árkád:

A spontán erjesztett borokat azért szeretjük, mert van bennük valami ősi természetesség, valami hagyományos. Régen nyilván nem volt fajélesztő és hűthető acéltartály, mégis örömmel boroztak az emberek. 

Magyarországon 1649-ben ismertük meg. Akkor a paradicsom almájának nevezték és főként dísz- majd gyógynövényként ismerték az újvilági pomodorót, azaz olasz nevén aranyalmát. Spanyol elnevezése a tomate eredeti szülőföldjéről, Mexikóból származik, az azték xitomati szóból ered. Nemcsak fajtája, felhasználási módja is számtalan: ahol megterem, a legtöbb nemzeti ételben megtaláljuk.

Megérkeztek Telmo Rodriguez legfrissebb természetes borai Spanyolország újrafelfedezett borvidékeiről, a nagyüzemek által messze elkerült, nehezen művelhető területekről. Organikusan, többnyire gyalogtőkén nevelt helyi szőlőfajták, beavatkozás nélküli borkészítés, spontán erjesztés, modern felfogásban de a helyi hagyományoknak megfelelően, természetesen készülő borok. 

Bandi szerint hárman vannak testvérek. Körülbelül egy idősek. Béla, ő és a traktor. Bár az egyik tesót nemsokára lecserélik egy újra, az amerikai John Deere-re. Zöld lesz, mert Bandi szerint a traktor az zöld és amerikai. Pedig igazából négyen vannak: Béla feleségét, Mentovics Évát sokan a gyermekeknek és felnőtteknek írt könyveiből ismerik, de csak azok, akik még nem kóstolták a zsenge zöldborsólevesét.

Bortársaság BORozóként kezdtük a borfesztiválokon,de szerettünk volna egy helyet, ahol egész nyáron jó bort mérhetünk. Így készült el a Hello Wooddal a Tábor a Millenárison. Faház, egy tucat bor, fröccs és a gyerekeknek szörp, nomeg Áron kollégánk, a Millipop mellett, a budai zöldben, a szőlősoroktól balra. Pokróc, pohár letét ellenében.

Bár továbbra is maradunk a bornál – ahhoz értünk igazán – hónapról hónapra szeretnénk egy-egy finomságot is bemutatni.

Megint utaztunk - Köveskálon jártunk korán virágzó mandulafák és a szezon előtt még bezárt balatoni éttermek között. Füred felől jövet baloldalon, a falu utolsó házánál álltunk meg. Kőből rakott fal, a ház melletti dombos-sziklás kaszálón rackák és bárányaik és az errefelé elmaradhatatlan mandula. A házban pedig négy végtelenül kedves, végtelenül nyugodt ember: Pálffy Gyula, a felesége Bea és két borász fiuk, Attila és Gyula. Jó volt megérkezni, nehéz volt hazaindulni Budapestre.

Telmo Rodriguez fazon. Egy hosszú hajú, jóképű spanyol, aki már az első találkozásunkkor elvarázsolt minket egyszerű és természetes gondolkodásával, Hozzáállásával helyi fajtákhoz, borhoz, elfeledett borvidékekhez....

A jó burgundinak nem az a receptje, hogy még több húst, még több sót, még több fűszert teszünk bele. Ráadásul úgy tűnik, hogy a jó burgundik értékeléséhez nem csak jó burgundikra, hanem tapasztalt, higgadt, a finomabb árnyalatokra érzékeny befogadóra is szükség van.

„Mondhatnám, hogy pince, de csak egy esztergályosműhely”

„2012 egyértelmű év volt. Cukor fel, sav le, mi pedig próbáltuk elkapni az egyensúlyt.”

„Tanultunk eddig, tanulunk ezután is. Különben unatkoznánk.”

„Kevesebb fával, ropogósabbra hangolva”

„Az élet szép, a munka sok”

Beaujolais-ból kettő van. Az egyik A híres és kevésbé értékes, a másik az ismeretlen és értékes. A híres a primőr, a Nouveau, avagy Beaujolais Nouveau AOC, amely november 21-én érkezett és mára szinte el is fogyott, a másik a Cru Beaujolais, a vidék össztermésének 2/3-át kitevő hosszan érlelhető nemes. Elsőre nem tudtunk teljes képet adni a borvidékről, így most ajánlások alapján három borásztól felvillantunk néhány szép bort, a teljesség igénye nélkül. jövőre elmegyünk, kóstolunk és behozzuk, ami a legjobban tetszik.

Idén négy Nouveau érkezik a Burgundia déli részén fekvő Beaujolais-ból. Eddig minden évben egy villages primeur-t rendeltünk a patinás Louis Jadot háztól, kerülve a vidék nagyüzemeit. Most Burgundi barátainkat kérdeztünk meg, ők kiket ajánlanának Beaujolais-ból. ez alapján néhányszáz palack erejéig a már ismert Jadot Primeur mellé három helyi, kis borászattól hoztunk újbort.

Megérkezett a  2011-es évjárat

A kivételesen szép 2011-es évjárat két Cuvée 7-esének karakterét két tényező határozza meg: az egymástól markánsan különböző terület és a szőlőfajták aránya, amelyek adott dűlőben a legszebb bort adják. A két bordeaux-i házasítás ebben az évjáratban összetételében is elválik egymástól: Siklóson jobb parti mintára a gyümölcsösebb merlot, Villányban a Gironde bal partjára jellemző, maszkulinabb cabernet sauvignon adják az alapot. 

Végy egy mesebeli fekvésű és nevű falut, határában egy mesebeli várral. Végy három gyereket, akik hat évesen már a falu gönci kajszi fái között töltik a nyarat és akikből, amire felnőnek budapesti közgazdász, újzélandi házi cukrász és épületgépész lesz. Adj hozzá egy lányt Almádiból, rengeteg, kézzel szedett, válogatott gyümölcsöt, egy kis szent őrületet, egy csúcsminőségű lepárlót és nagyon-nagyon sok munkát. Aztán várd, hogy pálinka legyen belőle...

Sorra érkeznek a szebbnél szebb ’11-es vörösborok, és mivel 2010-ben itthon jobbára kimaradt ez a kategória, a polcokról lassan eltűnnek az érett 2009-esek. Megkóstoltuk hát a ’9-es hazai vörösöket és kiválasztottuk a legkedvesebbeket. Tizenkettő plusz egy bor a teljesség igénye nélkül. Tizenhárom bizonyíték arra, hogy 2009 tényleg különleges évjárat volt, amikor a kiegyensúlyozott, hosszan érlelhető, gazdag, nagy formátumú borok kerültek palackba. Azoknak, akik szeretnének átfogó képet kapni erről az évről vagy eltennének a 2009-es borokból, két válogatást is összeállítottunk.

Amikor az egész világ a sokszínűség és az eredetiség lázában ég, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy kaptunk egy kékszőlőt, ami egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, és gyakorlatilag csak a Kárpátmedencében terem.

Jött egy adag czider, frissen erjesztve

Bár az almaszezon még csak most kezdődik, sikerült még egy kis adag (600 száraz és 600 félszáraz palack) Czidert készíteni Vértesbogláron. Két vidám almabor a készlet erejéig.

Egyrészt nyár, kecskeköröm, garda, lángos, Boglár, tábortűz, kékszalag, éjszakai fürdés, komp, vonatfütty, tüskevár, gyerekkor, aranyhíd, vízi bicikli, „balatoni” hekk, Füred. Másrészt olaszrizling, Köveskál, bazalt, lösz, Béla és Bandi, gyalogtőke, kéknyelű, szóval meghatározó borvidék, ahol több száz kisebb-nagyobb szőlősgazda változatos talajon, változatos minőségben készíti el a legjobb borát.

A 13 hektáros, Szent György-hegyi birtok igazi szerelemgyermek: Robert Gilvesy, Kanadából hazatelepülve 1993-ban, első látásra beleszeretett a romos Eszterházy présház teraszáról nyíló panorámába. Az akkor megálmodott borászat mára vált valósággá, miután a műemlék ház és a modern feldolgozó elkészült a festői hegyoldalban, s az első három bor is palackba került.

„Budapestről indultam, most Köveskálon borászkodom a nagyszüleim szülőfalujában. Faluborok készülnek itt, a Káli-medence szőlőiből – meséli Szabó Gyula, a Káli Kövek borásza. Az elmúlt években az időm felét az tette ki, hogy jártam a környező falvakat és szőlőket, kerestem a legszebb fekvéseket, az ígéretes szőlősgazdákat.

Tíz évvel ezelőtt még hírértéke volt annak, hogy Jancis Robinson szerelmet vallott a zöldveltelininek. Ma már ez az egyik legfelkapottabb fajta, a világ minden komoly éttermének borlapján szerepel, és a wachaui szupersztárok csúcsveltelinijeit a pincénél sem adják 50 eurónál olcsóbban.

„Szekszárdi vagyok, borász , szőlész, földműves. Élvezhető, jó bort készítek”

Az Oremus szőlőbirtok szőlőskertjei közül a Mandulás dűlő teljes egészében furmint szőlőfajtával van beültetve. Korábbi évszázadokban nagyon sok mandulafa díszítette ezt a szőlőt, amely fa virágzása a tavasz megérkezését, az újjászületést jelképezi. Ezen mandulafákról kapta a nevét a príma classis-nak minősített szőlődűlő, a Mandulás. A Mandolás a dűlő régi neve, egyben névadója az Oremus száraz borának.

2011-es évjáratkörképünk lezárásaként Sauska Krisztiánnal és Rakaczki Gábor borásszal beszélgettünk a Sauska - Tokaj száraz borairól.

Míg az egykori Nagy-Magyarországon a meg termelt szőlőnek több mint felét, sőt a kékszőlőnek kétharmadát kadarkaként ismerték, mai aránya csupán az egy százalékhoz közelít. Hogy miért beszélünk róla mégis? Hajt minket a kíváncsiság, mert az elmúlt években több olyan felvillanásával találkoztunk a fajtának, hogy meg kerülhetetlen tényezőnek látszik a „magyar pinot noir”. Ezért mentünk utána, kóstoltuk meg és kérdeztük néhány borász véleményét.

Február elején kóstoltuk Konyáriék új tételeit, a 2012-es évjárat Szerecsenjét, az új Jánoshegyi  Kékfrankost és Syrah-t. János Dél-Afrikában az unokákkal, Dani és két kollégája a borokat deríti a pincében és kemény tél a Kishegyen. Be is akar jönni a kutya, de Dani nem engedi. Komolyság van itt , Balatonlellén minden szempontból.

Olaszrizlinget kóstoltunk, a Rózától. Illetve tulajdonképpen az Ambrustól. Kíváncsiak voltunk, hogy változtak egy év alatt a badacsonyi biológus borai. Aztán kiderült, már csak egy borából maradt a polcon.

Tokajban járt a Bortársaság csapata, mert egyre többször vettük észre, hogy száraz tokajit kóstolunk. E négy nap története az első benyomás arról, hogy milyen hihetetlen változások zajlanak arrafelé. Nemcsak Hegyalja ’11-es száraz borai varázsoltak el minket, hanem vendéglátóink is. A lelkesedésükkel, a megszállottságukkal, alázatukkal.

„Nekem öt hektár a teteje. Van a mennyiségnek és a minőségnek egy metszéspontja, amit egy ember be tud látni. Nálam ez az öt hektár. Egy dűlő adottsága akkor mutatkozik meg leginkább, ha járjuk a határt, együtt élünk a parcellával és a természettel. Évről évre tapasztalunk, tanulunk, fejlődünk..."

„16 pici szüretben, sok-sok próbálkozással, de mindig tudatosan születtek a 2011-es borok. Ez volt a hetedik szüretünk, a nagymamámról elnevezett kis pincénkben. Különleges élmény volt, egy egész éves tanulás vége, amelyben – szerencsések vagyunk – mindent részlet a kezünk munkája lehetett..."

„Tokajban a tanulás útját járjuk. Mivel az édes  boroknak a száraz az alapja, most meg kell ismernünk a jó száraz bor karakterét, az utána következő lépés lesz a dűlős karakter felismerése az édes borokban..."

„Az út, amin 2009-ben elindultunk a száraz házasításokkal, messze izgalmasabb, mint gondoltam és még csak az elején tartunk, a megismerésnél. Sokat kóstolunk, folyamatosan minden egyes tétel szemébe nézünk és sokszor ámulunk el a szépségükön..."

„1999-ben a Degenfeldnél borászkodva gondoltam arra, otthon is ki akarom próbálni magam. A nagyapa családi szőlőjében kezdtük a férjemmel, Péterrel, ma hat hektárt gondozunk. A borkészítés központjában a dűlőink bemutatása áll..."

Gyöngyöspatán jártunk, két csillogó szemű jóbarátnál, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak borokról, életről, és ami meghatározó számukra, a terroirról. Hisznek egy borvidékbe n, látják annak szépségét és szeretettel viselik annak nehézségét is. Szecskő Tamással és Losonci Bálinttal hétfőn még a legkedvesebb dűlőjükben, a Geregen beszélgettünk, amelynek azután szerdára Borsos lett a neve, ahogy az a régi térképeken szerepelt. Mert alakulóban van a mátraaljai borvidék