A Káli Kövek három új falubora

„A szőlő olyan, mint egy névjegy, sokat elárul az emberről”

Szabó Gyula, a Káli Kövek borásza a környéken abszolút úttörő módon, de (Tokajt leszámítva) az országban is az elsők között kezdett el néhány éve falubort készíteni. Idén már hat ilyen bor is van, ebből három falu három új bora készült most el. Az új borok kapcsán beszélgettünk Gyulával a köveskáli bázison és a monostorapáti Öreghegy-dűlőben.

De mitől falubor a falubor?

Gyuláék egy-egy faluról elnevezett borukhoz mindig egy-egy fajtát társítanak. A szőlőültetvény, amelyről a falu bora készül, mindig egy helyi termelő tulajdonában van, aki általában maga műveli a szőlőt, de szüretelni már Gyuláék szüretelnek és innentől kezdve övék a terep.  „2011-ben készült először faluborunk, a Köveskál olaszrizlingünk. Egy beszélgetés közben merült fel az ötlet, a Rezeda olaszrizling kapcsán, hogy a dűlő bora önállóan is megállná a helyét. Burgundi mintára nekikezdtünk, attól kezdve tudatosan folytatjuk. Egy egészen profán oka is van annak, hogy a településekről nevezzük el: aki szereti azt az adott falut, kötődik hozzá, az örömmel fogja a róla elnevezett, ráadásul onnan is való bort választani.”

 

Hogyan választjátok ki, kivel dolgoztok?

„A szőlő olyan, mint egy névjegy, sokat elárul az emberről. Figyelem a faluban, a szőlőben, ki hogyan műveli. Amelyik tetszik, annak megkeresem a tulajdonosát. Általában ő műveli tovább, a metszéskor együtt meghatározzuk a tőketerhelést. De ezt sem kell mindenkinél, mert van, aki magától is pont úgy műveli, ahogyan mi tennénk. Aztán a saját brigádunkkal mi magunk szüreteljük. Az adott évjáratnál már tudjuk, hogy ez falubornak készül, aztán ha a hordóban is megmarad a szépsége, akkor palackozzuk.

Több falubort is szeretnék a jövőben, jobban hiszek ebben, mint a mennyiségi növekedésben. Ez is egyfajta folyamatos növekedés, sok faluból sokféle bor. Persze maradunk a Káli-medencében, azaz… Szentantalfa tulajdonképpen már egy másik borvidék, a balatonfüred-csopaki. De ennél sokkal tovább nem megyünk.”

 

Három falu, három dűlő, három bor

A Szentbékkálla Chardonnay a Fekete-hegy egyik dűlőjéről, a Farkastetőről, Palkó Zsolt 29 éves ültetvényéről származik. „A dűlőben a Pannon tenger üledékes altalaja, rajta bazalttufa van, talán emiatt ilyen gyümölcsös-ásványos, üde jellegű ez a chardonnay. Ez nem az a tejszínes vonal, annak ellenére, hogy fél évig volt hordóban. Ezen a vidéken ilyen a chardonnay, és nekem ez tetszik. Izgalmasnak is találom, hiába mondják a fajtára mostanában, hogy nem az.  Kereklevelűnek hívják errefelé, már olyan régóta van itt, hogy van régi, magyar neve. A furmintnak meg szigeti a neve a környéken, ebből is látszik, nem a mostani trendek miatt kerültek ide.”

A Fekete-hegy másik, Öreghegy-dűlőjéről, Győrffy Szabolcs ültetvényéről származó Monostorapáti furmint egy 225 literes tölgyfahordóban két hónapig erjedt majd öt hónapig érlelődött. „A vulkanikus Fekete-hegy nagy kedvencem. Ez az ültetvény a hegy nyugati oldalán található, körülbelül 20 éves tőkékkel, viszonylag korán érik, erdős rész, szedegetik a madarak, elvégzik helyettünk a terméskorlátozást. Ezért is csak kis mennyiség készült belőle.”

A szentantalfai mészköves, nyomokban bazalttufás talajú Sósi-dűlőről származó Szentantalfa Rajnai rizling szintén tradicionális módon készült falubor. „Szeretem a területet és a termelőt is, Sólyom Györgyöt. Másik borvidék, más a talaj is, a Nivegy-völgy meszes, de a Balázs-hegy vulkanikus törmeléke. Ez már az 5. évjárat, és az első is nagyot szólt 12-ben. Az egy forró év volt, 2014 meg hűvös, mégis mindegyik jó sikerült. Most is ugyanúgy hordóban készült, spontán erjedt, de van benne valami plusz dimenzió, amitől nem hordós, ugyanakkor gazdag ízű. Hosszan érlelhető, még fejlődni fog a palackban sokat.

Az alapokon nem sokat változtattunk az elmúlt években, ugyanúgy csinálunk mindent, de évről évre egy kicsit mégis jobban.”