A vándorborászkodás mellett Telmo Rodríguez most már két riojai borászatot is vezet: az egyik a Bodega Lanzaga, amelyet saját elvei alapján alakított ki még pályája elején, és a Remelluri, amelyhez 2009-ben tért vissza. „Ma már boldog ember vagyok” – mondja Telmo Rodríguez. „Az enyém Rioja legrégibb borászata, egy gyönyörű birtok szédítő lehetőségekkel, egy terület, egy hely, amelyhez az egész történelmen át kötődtek az emberek. És akkor itt van még nekem a Lanzaga. A Lanzagával azt a modellt próbálom feléleszteni, amit a 19. században elsorvasztottak. A 17. és a 18. században minden riojai faluban álltak szépen díszített és gazdagon bútorozott házak igényes könyvtárral. Minden falunak megvolt a maga stílusa, amit az iparosított Rioja aztán eltörölt, kiirtották a kereskedők, akik nem azért jöttek, hogy nagy borokat készítsenek vagy birtokot építsenek, hanem, hogy Franciaországot borral lássák el, hogy hatalmas pincéket építsenek, szőlőt és bort vegyenek. Így tört be a Champagne modell Riojába.”
A Bodega Lanzaga 19 hektárnyi szőlőt művel organikusan. A cél azt a Rioját felszínre hozni, amit a filoxéra, a gépesítés és a vegyszerek süllyesztettek el, újraéleszteni a 150 évvel ezelőtti ültetvényszerkezetet, amikor akár 50 különböző fajta termett egyetlen dűlőben. Itt minden új telepítés szigorúan bakművelésű és vegyes: a tempranillo és a garnacha különböző változatai mellett olyan régi fajtákat telepítettek, mint a viura, a moscatel, a maturana, a blanca roja és a gran negro. Rodríguez szerint a vegyes ültetvény "a helyi kultúra legrégebbi kifejeződése”. A másik kommunikációs csatorna a múlttal a 17. századi pincében fennmaradt élesztőtörzs, amely a szőlőlé borrá alakításáért felelős.
Hely és idő küzdelme - Rioja a 21. században
Rioja –, ahogyan az elmúlt 150 évben a világ megismerte – az időről szól. Egyrészt minden más száraz bornál hosszabb életű, másrészt a minőségi kategóriák határvonalát az érlelés hossza határozza meg. A skála a hordót nem látott joventől, a minimum 2 éven át hordóban és további 3 éven át palackban érlelt gran reserváig terjed. A 19. század második felében kialakult hagyomány szerint a kistermelőktől felvásárolt szőlőből a nagy, olykor gigantikus bodegák készítették el a bort. Riojában a többszázezer palackos házasítás a hagyomány, az évjárati különbségek mellett is fenntartott stílus és minőség. A terroir központú megközelítés hívei szerint az érték nem annak függvénye, hogy egy bor mennyi időt tölt a hordóban, hanem a különleges termőhely és a szőlő egymásra találásának eredménye. Miután 2015-ben a Telmo Rodríguez vezérletével létrejött kör a Matador Manifestóval nyilvánvalóvá tette, hogy a jövőt nem tudják az aktuális eredetvédelem korlátain belül elképzelni, majd 2016-ban a borvidék egyik sztárja, az Artadi a fenyegetést valóra váltva ki is lépett, a hatóságok beadták a derekukat, és 2017 júniusában elfogadták a dűlőválogatott borok létjogosultságát (Viñedos Singulares).
