Alkonyi László, Kaláka Pince – Tállya

Ha Alkonyi Lászlónál járunk Tállyán, elkerülhetetlen, hogy borain keresztül vizsgáljuk Tokajt. Őszinte és tiszta gondolatokat hallunk múltról és jelenről, hiszen a Kaláka Pince alapítása előtt a Borbarát magazin szerkesztőjeként évekig kutatott, írt és értékelt, és a borvidék mindig kiemelt helyen szerepelt az életében. Laci most is mesélt, de a nézőponton most annyit csavartunk, hogy kollégánk és egyben idősebbik fia, Kristóf kérdezte őt.

Kisgyerekként sokszor felemlegettem neked, hogy jó lett volna, ha a Balatonba szeretsz bele Tokaj helyett. Most már teljesen értelek. Mégis, hogyan fogalmaznád meg az egyedülállóságát a borvidéknek?
Tokaj kihívás. Minden egyensúlyok kérdése, és a válaszok csak nagy türelemmel bonthatóak ki. Ha nem veszed elég komolyan, ledob magáról, ha túl komolyan veszed magad, elviselhetetlenné válsz. Tokaj mély, ősi és barbár erejű táj, amiből életörömöt kell kicsiszolni. Óriási kihívás, amit csak itt találsz meg.

 

Talán reflexből az aszú ugrana be mindenkinek Tokajról, de te mégsem emelted ki. Miért?
Tokajnak két nagy hagyományrendszere van: az édesség és a természeti egyediség, a dűlők világa. Az elsőt túlságosan magunk elé toltuk, az utóbbival azonban alig foglalkoztunk. Meggyőződésem, hogy fordítva kellett volna tennünk: a dűlők világát tökéletesre csiszolni, és abba beleágyazni az édességkultuszt, és annak ikonikus csúcstermékét, az aszút.

 

Szerintem félreérthetően kommunikálsz erről a témáról. Egyszer és mindenkorra tegyük tisztába, hogy mi a véleményed az édességről, mi a véleményed az aszúról?

 

A cikk folytatódik a Hegyalja 2020 magazinunkban.

Megvásárolható a Bortársaság boltokban és online, mi pedig a befolyt összeget teljes egészében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek utaljuk, akik a Zempléni Tájvédelmi Körzet területén élő odúfészkelő madarakat segítik majd faanyag megvásárlásával, odúk készítésével, kihelyezésével és az ott fészkelő állományok monitorozásával.

 

,