Az előző részek tartalmából

2009: bársonyos teltség, csábító érettség

 

Ezt az évjáratot a természet elhalmozta minden jóval. Optimális időjárás mellett optimális érettségben szüreteltek. A borászoknak valóban csak arra kellett ügyelniük, hogy ne rontsák el azt, amit a természet adott. Kezdetektől fogva az „évszázad évjárataként” emlegették, és a szokatlanul kerek, dús, áradóan gyümölcsös, de a burgundi eleganciát sem nélkülöző boroknak fontos szerepe volt abban, hogy véglegessé vált a trónfosztás: a gyűjtők és befektetők Bordeaux-tól átpártoltak Burgundiához. Az átlagfogyasztó szerencséjére a kifogástalan időjárásnak köszönhetően az alapborok is jó szívvel ajánlhatóak.    

 

 

2010: tiszta ízek, élénk színek, koncentráció és tartós szerkezet

 

Eric Asimov, a New York Times borkritikusa szerint a 2010-es burgundiak „egyszerűen mesések”. “Végleg elfelejthetjük azt a közhelyet, hogy Burgundia egy aknamező” – teszi hozzá.  Pedig 2010-ben az időjárás minden nyűgét és nyilát a szőlőtermelők nyakába zúdította. A 2009-es pihenő év után folyamatos katasztrófa-elhárítási üzemmódban voltak. Az évjáratot végül az mentette meg - a válogatóasztal mellett -, hogy a többszörösen megtizedelt termés beérleléséhez elég volt egy hónapnyi napsütés is, és a mostoha időjárásban megvastagodott héjú, apró bogyók miatt a borok szokatlanul koncentráltak és zamatosak lettek. Ahogy a borok érnek, egyre többen vélik úgy, hogy 2010 paradox módon az elmúlt 25 év legjobb évjárata lett Burgundiában.

 

 

2011: virágos, gyümölcsös, friss és könnyed

 

Ebben az évben fölcserélődtek az évszakok: tavasszal volt nyár és nyáron tavasz. A kánikula elmaradása egyáltalán nem hátrány, de a szokatlanul korai szüretet megelőző háromnapos eső miatt a szomszédos évjáratok koncentrációját, mélységét a 2011-esekben hiába keresnénk. Fiatalon is jól fogyasztható, hosszabb érlelést nem igénylő, megnyerően gyümölcsös, könnyed, klasszikus burgundiak születtek.

 

 

2012: Sziporkázóan gyümölcsös, telt, érett, struktúrált és hosszú

 

Jancis Robinson úgy fogalmazott, hogy a jobb vörösek „szinte megmagyarázhatatlanul elbűvölőek”. Amikor végre megkóstolhattuk az évjárat borait, a mi lélegzetünk is elállt. Ezek a borok egyetlen rohammal leveszik a lábáról a legóvatosabb, legtartózkodóbb kóstolót is. Igazi gyümölcsbombák, tele energiával, mentesek minden nehézkességtől vagy bizonytalanságtól. A vöröseket mély és érett gyümölcsösség, acélos gerinc, nem kevés tannin, koncentráció és vibráló elevenség jellemzi. A kritikusok egy része úgy véli, hogy az évjárat vörösben erősebb, mint fehérben, de a mi szúrópróbánk azt mutatta, hogy még a village-szintű fehérek is csábítóak és elegánsak. Az évjárat különleges erénye az alacsony alkohol mellett megvalósuló aromagazdagság, strukturáltság és kiváló tartás.