Barackvirág és borotvaél – riesling

Borászok előszeretettel hangoztatják, hogy a szőlőnek szenvednie kell ahhoz, hogy jó bort adjon. Mások viszont azt mondják, hogy a szőlő szenvedése éppen úgy nem használ a bornak, mint ahogyan a borászé sem használna. Szepsy Istvánnak van erre egy találó megállapítása, ami az egész kérdést finoman helyére teszi: „a küzdelem nemesít, a szenvedés azonban megnyomorít”. Afelől nem lehet kétely, hogy a riesling őshazájában,Németországban, a Mosel, a Saar és a Ruwer szakadékszerűen meredek folyópartjain szőlő és borász egyaránt megküzd a szüretért. A kóstolható eredmény azonban nem erre emlékeztet: a német riesling szárnyaló, sziporkázó, színpompás bor.

A nagy borvidékek szinte mindig festőien szépek. Ám szépségben egyik sem versenyezhet a német rieslingével. Ráadásul ezt a tájat mintha a jóisten is szőlőtermesztésre szánta volna. Ha ott járunk, vagy akár csak fotón látjuk, lehetetlen, hogy ne fogjon el a kíváncsiság, ilyen drámai körülmények között milyen borok születnek. Kevésbé szerencsés borvidékeken a borászok boldogan mutogatják a löszbabákat, meg az öklömnyi kődarabokat, azt bizonygatván, hogy náluk sem színtiszta lösz a talaj. Mosel szőlői valódi hegyoldalban, nemegyszer meredek sziklákon teremnek, ahol alig van termőréteg, a gyökerek a pala hajszálrepedéseibe kapaszkodnak. A szőlőmunkások félig alpinisták, a szüretet és a művelést drótkötelek segítik. Ez a szőlőtermesztés északi határvidéke, az érettség elérésére csak az ad reményt, hogy a hegyoldalak parabolaantennaként gyűjtik össze a napsugarakat. A szőlőt a fény, és nem a hő érleli. A riesling ragyog, mint egy kristály, de nem fűt. A világ legnagyszerűbb fehér fajtája címért a riesling egyetlen vetélytársa a burgundi chardonnay. Csakhogy amíg az szelíd lankákon és lapályokban terem, a riesling élete folyamatos küzdelem: szédület, zuhanás az érés peremén.

A borok jellege is alapvetően más. A chardonnay nem egy aromatikus fajta, a belőle készült bor szélesebb, kényelmesebb. A riesling a leginkább aromás fajták közé tartozik, de az egyetlen közülük, amelyik nem parfümös. Talán ez mind közül a leggyümölcsösebb: a citrusoktól az ananászon át az őszi- és sárgabarackig terjed az illatspektrum. A gyümölcsökhöz virágok, és persze a sokszor megénekelt ásványos jegyek társulnak, mindenekelőtt a petrol. De a rieslinget a szerkezete teszi egyedülállóvá. Szinte súlytalan energiacsomag. Ha nem eléggé érett szőlőből készült, akkor villámként hasít belénk a sav, ha érett, akkor cseng-bong, mint egy harangjáték. Felvillanyoz, frissít és üdít. Átöblít, mint a hegyi levegő.

 

 

Szövetség törvényen kívül

Vízválasztó volt egy tavaly szeptemberi berlini kóstoló, ahol VDP borokkal, azoknak is a legfelsőbb „Grosses Gewächs” (lásd lentebb) kategóriájával ismerkedtünk. Az itt kóstolt borokból hoztunk haza és több nekifutásra választottuk ki a számunkra legmeggyőzőbbeket, nyolc borászatra szűkítve a kört.

A VDP története 1910-ig nyúlik vissza. Eredetileg olyan szőlőbirtokokat tömörített, amik boraikat kizárólag árverés útján értékesítették, ez persze később elvesztette a jelentőségét. Tagjai leginkább kis- és közepes méretű borászatok, csak kis részük birtokol 50 hektárnál többet, összesen megközelítőleg 5000 hektáron gazdálkodnak. Főként hagyományos, őshonos szőlőfajtákkal dolgoznak, természetességre törekednek, minden klasszifikációs kategóriában meghatározott terméskorlátozással, a legfelső kategóriában pedig kötelező a kézi szüret.

A VDP tagságért nem lehet folyamodni, pláne nem lehet megvásárolni: meghívásos alapon szerveződik a szövetség. Olyan sztárborászatok is tartoznak ide, mint Dr. Loosen, Robert Weil, Dr. Bürklin-Wolf, Clemens Busch.

A 2000-es évek legeleje óta a VDP-nek saját klasszifikációs rendszere is van, amely kívül (vagy inkább felül) helyezi magát a jelenleg is érvényes német szabályozáson, melynek legfontosabb kategorizálási szempontja a szőlő érési-szüreti cukorfoka.  A VDP klasszifikációs rendszere a burgundi mintát követi, azaz a területeket osztályozza, nem a pincéket. Négy osztályt különítenek el, melyek a borok címkéin is láthatóak: az alap, Gutswein kategóriába a regionális borok tartoznak, címkéjükön a régió és a szőlőfajta nevével. Ezt követi az Ortswein, a „falubor” (burgundi klasszifikációban ez a village). A címkén itt már a falunév is szerepel. Az Erste Lage borokon a falu- és a dűlőnév is fel van tüntetve, a kapszulán pedig szerepel ez a megnevezés. A legfelsőbb, legkiemelkedőbb minőségi kategóriát, a Grosse Lage-t képviselő borok címkéjén szintén burgundi mintára legtöbbször már csak a dűlő neve olvasható.

 

Riesling = rajnai rizling ≠ olaszrizling:

az olaszrizling Magyarország legelterjedtebb fehérbora, teljesen külön szőlőfajta, nincs köze a rajnai rizlinghez.

 

VDP - Verband Deutscher Prädikatsweingüter:

vagyis a „kiemelkedő minőségű német borászatok szövetsége”. A mintegy kétszáz tagot számláló csoport egyfajta renegát, meghívásos alapon szerveződő borszövetség, elit borászatokat tömörít. Saját képviselettel, marketinggel, és saját, a hivatalostól eltérő borklasszifikációval rendelkeznek. Szimbólumuk, a szőlőfürtöt tartó sas a borok kapszuláján szerepel.

 

Mosel >>>

Rheingau >>>

Pfalz >>>

Baden >>>