Burgundia '09, '10 és '11

Isteni szerencse

Amikor elkezdtünk komolyabban foglalkozni Burgundiával, nem is remélhettük, hogy a szerencse ilyen tartósan mosolyog majd ránk. A szeszélyes időjárású Burgundia történetében ugyanis talán még soha nem fordult elő, hogy egymás után három ennyire kiváló borokat adó évjárat következzék. A 2009-es álomévjáratra két szintén magas minőséget, de jelentős terméskiesést hozó év következett. Így kereskedői szempontból különösen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy stabil áron három évjárat kiváló borait kínálhatjuk egy olyan időszakban, amikor a mennyiség csökkent, miközben a kereslet dinamikusan nőtt.

A 2011-es borok megérkezésével most először nyílt lehetőségünk arra, hogy a négy általunk forgalmazott termelő borait három évjáratból egymás mellett kóstolhassuk, és levonjunk néhány következtetést. Tekintettel arra, hogy a területek, évjáratok és borászatok együtt csillagászati számú kombinatorikus lehetőséget rejtenek, végletes kijelentéseket tenni hiba volna, de úgy érezzük, hogy néhány dolgot most már tisztábban látunk.

Burgundia 2009, 2010 és 2011 Burgundia 2009, 2010 és 2011 Burgundia 2009, 2010 és 2011 Burgundia 2009, 2010 és 2011 Burgundia 2009, 2010 és 2011

Burgundia csodálatos és félelmetes

A kívülállók számára gyakran tűnhet úgy, hogy Burgundia egy vallás: kitartó fohászkodás, szórványos jelenések. Ez az a borvidék, ahol mintha nem lenne középút: vagy utáljuk, vagy imádjuk. A szélsőséges reakciókat talán az magyarázza, hogy a tét egyedülállóan magas: a hívők szerint ez a világ legnagyszerűbb borvidéke, amihez minden más mérendő, és minden más kevésnek találtatik. Ugyanakkor ez a világ legdrágább borvidéke is: a nevesebb birtokok alapborai többe kerülnek, mint szinte bármely más borvidéken a csúcsok. Burgundiában a megfizethető már eleve gyanús. Ha az ár nem lenne elég az érdeklődő laikusokat elriasztani, akkor ott van még az eredetvédelmi labirintus – csak a felvégen 33 grand cru és 635 premier cru terület -, aminek köszönhetően félelmetesen hosszú, kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevek kismillió kombinációja áll elő.

 

Miért ennyire nehéz?

Nos, nem csak a hosszú francia nevek miatt. A legnagyobb szaktekintélyek előszeretettel hangoztatják, hogy borban minden út Burgundiába vezet. És, tehetjük hozzá, majdnem mindegyik Bordeaux-n keresztül. Talán nem is lehetséges Burgundia-rajongóvá válni anélkül, hogy korábban ne lettünk volna Bordeaux-rajongók. Ugyanakkor a Burgundiába vezető út annyira hosszú, hogy sokan idő előtt feladják, és félúton letáboroznak. Többnyire valahol Bordeaux környékén. Vajon miért?

Egy nagy cabernet-t vagy merlot-t jóval könnyebb megérteni, mint egy pinot noirt. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a nagy cabernet-k és merlot-k pontosan az ellentétei azoknak az egyszerű és olcsó vörösboroknak, amiket elsőként ismerünk meg. A nagy bordóiak abból adnak sokat, amit az utóbbiak szűken mérnek: szín, érettség, súly, tannin, komplexitás, vonzerő. Lévén az olcsó és silány borok ellenpólusai, nagyságuk és értékük könnyen felismerhető. A pinot noir ebben a koordináta-rendszerben közelebb esne az olcsó és silányhoz: színe silleresen halvány, jobban áll neki az érettség tolerálható hiánya, mint a túlérettség, nem testes, nem súlyos, nem tanninos. Inkább balettáncos, mint boxoló. Inkább a koreográfia és a kompozíció bora, mint a megrendítő erejű jobbhorogé.

A jó burgundinak nem az a receptje, hogy még több húst, még több sót, még több fűszert teszünk bele. Ráadásul úgy tűnik, hogy a jó burgundik értékeléséhez nem csak jó burgundikra, hanem tapasztalt, higgadt, a finomabb árnyalatokra érzékeny befogadóra is szükség van. És persze nem árt egy jó kereskedő sem, aki tűzfalként óv a csalódásoktól.

 

„Burgundiában a gondok ott kezdődnek, hogy a minőségi különbség az egyes termelők borai között drámai lehet akkor is, ha a szőlőik egymás mellett fekszenek. A pinot noir nagyon szeszélyes fajta, és az értelmezési tartománya igencsak széles: a kudarchoz és a sikerhez egyaránt megszámlálhatatlan út vezet. Ezért van abban ráció, hogy termelőket és kereskedőházakat kövessünk dűlők vagy falvak helyett. Persze, hogy van különbség egy Chambolle-Musigny és egy Pommard között, de azért érdemes arra koncentrálni, hogy megtaláljuk azokat a termelőket, akiknek a borait szeretjük. A rossz burgundi, bármilyen dűlőből származzék is, örökre elveheti a kedvünket a borvidéktől.”

(Tim Atkin MW)

 

Nem láthatatlan az a kéz

Burgundiában a terroir az isten. A borvidék mítosza és racionáléja arra épül, hogy a minőséget alapvetően a termőterület adottságai határozzák meg. A szőlész és a borász feladata ezeknek az értékeknek és sajátosságoknak a borba való átmentése – rontani lehet, javítani nem. Ez a felállás azt sugallja, hogy az inkompetencia nyilvánvaló eseteit leszámítva, a minőség szempontjából fontosabb, hogy milyen besorolású területről származik egy bor, mint az, hogy ki készítette. A természeti adottságok változója, az időjárás szintén fontosabb, mint az emberi tényező. Ebben a piramisban tehát a terület az alap, erre jön az évjárat, és végül az ember.

A mi kóstolónk mást sugallt. Bennünk az a benyomás alakult ki, hogy ha vakon kellett volna kóstolnunk, sokkal könnyebben tudtuk volna az egy pincéhez tartozó borokat összeválogatni, mint az azonos évjáratúakat, vagy az azonos területről származókat. És az egy évjáratból származókat is könnyebb lett volna fölismerni, mint az egy területről származókat. Ennek megfelelően készítettünk egy kis kalauzt, ami szentségtörő módon fejreállítja a piramist, de reményünk szerint megkönnyíti az eligazodást a burgundi labirintusban és segít a személyes ízléshez szabott választásban.

 

 

Évjáratok:

2009 a zavartalanul meleg és napsütötte nyár évjárata. Sokan már a szüret idején az évszázad évjáratának kiáltották ki. Ahogy az egyik borász nyilatkozta: „Most majd kiderül, hogy a legjobb szőlőből készül-e a legjobb bor.” Nos, a 2009-es burgundiak valóban átütő sikert értek el, az árak és a kereslet soha nem látott magasságokba emelkedett. A borok dúsak, áradóak, burgundi mércével mérve testesek, és néhány esetben mintha már a csúcshoz közelítenének.

Azoknak, akik szeretik a kényeztetést, értékelik a kort, és inkább a teltségre, mint a frissességre szavaznak.

2010 a haló poraiból föltámadt évjárat. Az időjárás által cserben hagyott borászok a szüret után legfeljebb jó közepes borokat remélhettek. Utólag derült ki, hogy a megtizedelt fürtök beérleléséhez ekkora hőösszeg is elég volt, a vastag bogyóhéj extra tartást és zamatot adott, és sikerült a sérült szemeket a válogatóasztalnál kiszűrni. A 2010-esek precízek, koncentráltak, elegánsak, gyümölcsösek, a sav és csersav minőségének köszönhetően hosszú pályára számíthatnak.

Azoknak, akik a jól strukturált, határozott körvonalú, klasszikus, hosszan érlelhető borokat szeretik.

A 2011-esekből a tavasz frissessége árad. Ez volt az az év, amikor tavasszal volt nyár és nyáron tavasz. Az összkép mégis egy kiegyensúlyozott évjáratot mutat, hosszú tenyészidővel. A borok könnyedek, virágosak, gyümölcsösek. A savak kellemesen élénkítenek, a csersav csak jelzésszerű. Már most jól fogyaszthatóak, azt azonban semmi nem sugallja, hogy ez egy érlelést igénylő évjárat volna. A kóstolónk legtöbb dicséretet kapott évjárata.

Azoknak akik frissességet, könnyedséget, virágos, gyümölcsös aromákat várnak, és nem zavarja őket a test, a súly hiánya.

 

Borászok

David Croix alig kapta meg a diplomáját máris kinevezték az egyik vezető burgundiai birtok, a Maison Camille Giroud főborászának. Saját birtokát, befektetők segítségével, 2004-ben alapította meg. A területek nagyrésze Beaune-ban található, a szőlőművelés 2008 óta organikus, a borászati munka a minimális beavatkozás szellemében zajlik. David Croix borait a mérnöki precizitás és gondosság jellemzi, stilárisan pedig az arany középutat képviselik: sem túl könnyűek, sem túl nehezek, gyümölcsösek, szerethetőek, de jelentős érési potenciállal.

Azoknak, akik egyszerre szeretnének finomat és kifinomultat.

Domaine des Croix borok >>

 

Philippe Pacalet a „természetes bor” mozgalom egyik zászlóvivője: a szőlőt organikusan műveli, feldolgozáskor nincs bogyózás, nem alkalmaz fajélesztőt, és csak palackozáskor kénez. Nincsenek saját területei, de az általa műveltetett parcellák kiválasztásakor ügyel arra, hogy a tőkék legalább 45 évesek legyenek és a keveset termő pinot fin klónhoz tartozzanak. Talán az ő borai a legizgalmasabbak és egyúttal a legtörékenyebbek. Mintha eltávolítottak volna egy szűrőt a kamera lencséje elől: színek és ízek új árnyalatai tárulnak fel. A törékenység pozitív és negatív értelemben is igaz, nem csak éterien kifinomultak a borai, hanem fokozottan sérülékenyek is az alacsony kénszint miatt.

Azoknak, akik hajlandók kockáztatni, hogy valami rendkívüliben lehessen részük. Van, hogy az oxidatív jegyek uralják el a borait, máskor viszont új horizontokat megnyitó, katartikus élményt adnak.

Philippe Pacalet borok >>

 

A Liger-Belair történelmi név Burgundiában; de Thibault Liger-Belair az oldalág. Mielőtt 2002-ben megalapította volna  saját birtokát borkereskedőként dolgozott. A 7 hektáros birtok magját Nuits-Saint-George-ban található szőlők adják, de két grand cru területtel is rendelkeznek (Richebourg és Clos-Vougeot). Thibault Liger-Belair biodinamikusan gazdálkodik, nem használ vegyszereket, ahol lehet, lóval szánt. A borvidék ifjú tehetségeit felsoroló listák elmaradhatatlan szereplője. Borait könnyű megszeretni: teltek, finomak, komplexek és életerősek, nem csoda, hogy közös kóstolónknak is ő lett a „győztese”. 

Azoknak, akik nem ijednek meg a teltebb idomoktól.

Thibault Liger-Belair borok >>

 

A Domaine de Montille kínálatunk legpatinásabb borászata, egyúttal ez a legnehezebben megközelíthető portfólió. A Montille-borok fiatalon zárkózottak, tartózkodóak, klasszikus erényeik és szépségük, csak hosszas érlelés után bontakozik ki. A Maison Deux Montille és a most már teljesen tulajdonukba került Chateau de Puligny-Montrachet borai azonban jóval kevésbé szigorúak, és árban is barátságosabbak.
Azoknak, akik méltányolják a klasszikus eleganciát, az arisztokratikus tartást, és tudnak várni. A Deux Montille-borok ezzel szemben a jó árérték-arány mellett gyümölcsösek, tartalmasak, és fiatalon is teljes élményt adnak.

Domaine de Montille borok >>