Burgundia 2015 – Tökéletes pillanat a beavatáshoz

A pinot noirra gyakran mondják, hogy hisztis fajta. Semmi sem elég jó neki. Amikor a szüret tökéletes, akkor a burgundiai borászok kezdenek el azon aggódni, hogy a pincében ezt a szőlőt már csak elrontani lehet. Minden évben elővesszük a burgundikat, és kíváncsian várjuk, mit mesél az aktuális évjárat. A 2015-ös az egyensúlyról, a magabiztosságról és a mélységről szól. Szerintünk tökéletes pillanat a beavatáshoz azoknak, akik eddig csak távolról csodálták Burgundiát, és remek alkalom a visszatérésre azoknak, akiket az elmúlt évek elbizonytalanítottak. 

Ha nem romlott el, ne javítsd meg!

Burgundiában a borászkodás egy átlagos évben olyan, mint aknamezőn balettozni. Küzdelem a napfényért, küzdelem az érettségért, küzdelem a szőlő egészségéért, küzdelem, hogy legyen egyáltalán termés. A gazdák egyben válságmenedzserek is. Minden nyavalyának ismerniük kell az ellenszerét. 2015-ben legfeljebb egy náthából kellett a szőlőt kikúrálni – enyhe lisztharmat fertőzés a nyár végén -, a szőlő immunrendszere minden mást legyőzött saját erőből. Szüretkor a bogyók annyira egészségesek voltak, hogy a válogatóasztalokat akár üzembe sem kellett volna helyezni (a kiselejtezett szemek aránya 0,05% környékén mozgott). Még a szár is annyira beérett, hogy az egészfürtös erjesztéstől egyébként idegenkedő borászok is nyugodt szívvel mondtak le a bogyózásról.

2015-ben a válságmenedzserek azért voltak zavarban, mert nem jött hibaüzenet, nem volt mit a pincében helyrehozni. A legnagyobb kihívás abban állt, hogy ne húzzák meg túlságosan a prést. Aki nem várt az utolsó utáni pillanatig a szürettel, annak már csak egy esélye maradt a rontásra: a túlextrahálás. Az apró, vastag héjú bogyók nem igényelték a hosszabb macerációt, főleg nem a durvább préselést. A pincében leginkább a hidegvér megőrzésére, a fölösleges mozdulatok kerülésére kellett ügyelni. A birtokok többségénél ezt sikerrel oldották meg.

 

 

Napfény árnyék nélkül

2015-ben a nyár Burgundiában is nyár volt. Hétágra sütött a nap és a hőmérséklet gyakran emelkedett 30°C fölé. Ha volt miért aggódni, akkor az inkább a túlérettséggel járó magas alkohol és a savvesztés lehetett. Ez azonban édes gond ahhoz képest, amikor szeptember végén vagy október elején azért kell fohászkodni, hogy jöjjön még egy hét napsütés.  

A nyár közepén tapasztalthoz fogható kánikulát 2003 óta nem élt át a borvidék. Július nem csak forró volt, hanem száraz is: utoljára 1949-ben fordult elő, hogy ilyen kevés csapadék hullott ebben a hónapban. A fiatalabb tőkéket alaposan meggyötörte ez az időszak, sok helyütt hosszabb-rövidebb időre leállt az érés, mert a növények önszabályozó mechanizmusa túlélő módba kapcsolt. Paradox módon ez is hozzájárult a kiemelkedő szüreti minőséghez, mert egyrészt segített a savak megőrzésében, másrészt a bogyók héja megvastagodott, ez pedig kulcsszerepet játszott a koncentráció, a szerkezet és a zamatok kialakulásában. Amikor augusztus végén komolyabb csapadék hullott, megduzzadtak ugyan a szőlőszemek, de a vastag héj nem repedt meg. 

A szüret korán, augusztus végén kezdődött, és a termelők többsége szeptember második hetében, az előrejelzett esős napok előtt végzett is. A termés minősége egészen kivételes, gyakorlatilag nem kellett válogatni. Fejfájásra csak a mennyiség adott okot. A hozam jellemzően 30-40 százalékkal marad el az átlagtól. Hektáronként 40 hektoliternél nagyobb termést sehonnan nem jelentettek, egyes területeken pedig még a 25 hektolitert sem érték el.

 

Vörösek: csillagos ötös

A Côte d’Or 2015-ben mindent megadott, ami egy nagy évjárattól ésszerűen elvárható: a borok színpompásak, gömbölyűek, illatosak, zamatosak, és ami meleg évjáratokban ritkán fordul elő, a savak sem égtek el. A vastag bogyóhéjnak köszönhetően száraz extraktban, cserzőanyagban gazdagok, ami hosszú életet vetít előre. Általában igaz, hogy minél érettebb a szőlő, annál kevésbé érzékelhető a dűlők egyénisége, 2015-ben erre sem lehet panasz: a terroir különbségek kontúrja kellően éles maradt.     

Volnay 1928-ban született polgármestere, Michel Lafarge a 2015-ös borokat végigkóstolva azt mondta, hogy ilyen egyensúllyal 50 éve nem találkozott. A borvidék másik legendás alakja, Aubert de Villaine, a Domaine de la Romanée-Conti birtokigazgatója pedig úgy nyilatkozott, hogy ennél szebb szőlőt még soha nem szüretelt, csak amiatt aggódott, hogy az érettség nehogy elmossa az egyes területek közötti karakterkülönbséget.

 

 

Fehérek: indokolt a derűlátás

Míg a vörösek esetében nehéz a kákán csomót találni, a fehéreknél 2015 kevésbé egységes képet mutat. A kiemelkedően szép 2014-esek kristályszerű csiszoltságához képest az újabb évjárat teltebb, haraphatóbb, súlyosabb. Az előbbi törékenyebb, kifinomultabb borokat adott, az utóbbi populárisabb, csábítóbb stílusú. A minőséget leginkább fenyegető veszély természetesen a savvesztés volt, és kisebb mértékben a túlzott koncentráció. 2015 azonban messze nem volt annyira extrém év, mint 2003 vagy 2009, a szüretet megelőző hetek hűvösebb időjárásának és az esőknek köszönhetően a borok kellően élénkek. Az évjárat egyik sajátossága, hogy a borkősav jó szinten maradt, szemben az almasavval, ami alacsony volt, ennek azonban az lett a pozitív hozadéka, hogy az almasav lebomlása a kémhatást alig befolyásolta, vagyis nem csökkent a borok frissessége és dinamizmusa.  

 

Az általunk kóstolt borok alapján több, mint indokolt a derűlátás. Érett szőlőből készült, olykor trópusi gyümölcsöket is mutató borok, amelyek egyszerre koncentráltak és frissek. Minden bizonnyal hosszú életűek lesznek, de most, háromévesen ellenállhatatlanul vonzó korszakukat élik.

 

##cpmbourf15bur, cpmsar15prbur, dcrbea15bur, dcralclbo15bur, dcrbeacvi15prbur, ppabou15bur, tlbbourvgc15bur, tlbacltv15prbur, tlbcmugru15prbur, dmopomlpe15prbur##