Burgundia 2016

Amikor az erinnüszök kaparintották meg a metszőollót

Burgundiában az elsőszámú axióma, hogy a termőterület felülírja a fajtát. 2016-ban a terroir az évjáratértékelést is felülírta. Illetve talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy értelmetlenné tette. Történt ugyanis, hogy április végén néhány óra erejéig természet anyácska bosszúálló erinnüsszé változott és gyakorlatilag lefejezte a borvidéket. 27-én hajnalban fagyott, majd a felkelő nap fénye, amit a jég nagyítólencseként fókuszált, megégette a zsenge rügyeket és hajtásokat. Nem mindenhol és nem egyenlő mértékben; paradox módon a legsúlyosabb kár a legjobb területeket érte. És innentől kezdve az évjárat ezer szálra bomlik, ahány dűlő, annyi végkifejlet, ahány borász, annyi megfejtési kísérlet.

 

A történet váza már unásig ismerős lehet, Burgundiában minden második év hasonló rugóra jár: tavasszal meterológiai katasztrófa, drámai károk, aztán beköszönt a jó idő, a szőlő összeszedi magát, és szüretkor kiderül, hogy a szerény mennyiségért kárpótol a kiemelkedő minőség. Az elcsépelt sztori 2016-ban azért kapott egy-két extra csavart. 

 

Április 26-án este párás, esős idő volt Beaune környékén, éjjel azonban kitisztult az ég, és hajnalra a hőmérséklet –2° és –6°C közé esett. Délelőtt a szikrázó napsütés a jéglencsék prizmáján megtörve megégette a gyenge rügyeket és hajtásokat. Az eredmény: a dűlők negyedében 70 százalékosnál nagyobb a kár, 16 ezer hektáron 30 százalékos a terméskiesés. A fagy a szokásos forgatókönyvtől eltérően viselkedett, a földrajzi adottságok logikáját felrúgva gyakorlatilag lefejezte a borvidéket: nem az alacsonyabb fagyzúgokat tarolta le, hanem a magasabban fekvő területeken pusztított. Olyan legendás területeket vágott gajra, mint a Montrachet, a Chambertin vagy a Musigny. A Domaine de la Romanée-Continál az Échezeaux és a Grands Échezeaux hozama 6 illetve 7 hektoliter lett hektáronként. A fagy után ráadásul hetekig tartó esőzés kezdődött, és a sérült, legyengült szőlőkben a peronoszpóra helyenként nagyobb kárt okozott, mint a fagy. Akadt ahol egy hónapon belül tizenötször kellett permetezni, és sok organikusan gazdálkodó borász kénytelen volt lemondani a minősítésről, csak hogy legyen mit szüretelnie.

 

A borászok innentől kezdve egy szúdokuban érezhették magukat, ahol minden döntésük újabb kérdések hadát szüli. Vajon felhasználják-e a második virágzásból származó fürtöket, ha igen, akkor hány lépcsőben szüreteljenek, aztán hogyan házasítsák a frakciókat, milyen arányban bogyózzanak, illetve mi legyen a sorsa az önmagukban értelmezhetetlen méretű mikrotételeknek? Miközben a borászok nagyobbik része a kárenyhítéssel küzdött, az a néhány szerencsés, akit elkerült a sorscsapás, kiváló minőségű, átlagos mennyiséget hozó szüretre készült. Júniustól ugyanis beköszöntött a nyár: kitisztult az ég, szeptemberig meleg és száraz maradt az idő. A chardonnay-t szeptember 15-én kezdték szüretelni, a pinot noirt egy héttel később.

A nagyon alacsony hozam a zavartalan nyári időjárással párosulva jó minőségű szőlőt eredményezett. A héj egészséges maradt, a válogatóasztalon csak az éretlen szemekre kellett figyelni. A vörösborok általában remekül sikerültek: friss gyümölcsös jelleg, epres, cseresznyés aromák, élénk savak, jó egyensúly és érett tannin jellemzi őket. Egyes borászok úgy vélik, hogy a meleg 2015-ös évhez képest a 2016-osak precízebbek és jobban közvetítik a dűlők karakterének különbségeit.

 

A fehérek általában érettebbnek, dúsabbnak hatnak, mint a közelmúlt évjáratai ennyi idős korukban. A legjobbakban azért megvan az a fajta vibrálás, ami a nagy burgundi fehéreket olyan különlegessé teszi. Talán nem annyira kiemelkedőek, mint a vörösek, de a fehérekre mindig akkora a kereslet, hogy ez az évjárat sem fog sokáig porosodni a polcokon.

 

 

Thibault Liger-Belair

Thibault Liger-Belair története 8 hektár szőlővel indult 2001-ben. A talaj szürke volt, halott és kemény, mint a beton. Thibault első lépésként száműzte a vegyszereket, aztán 2004-ben felfedezte magának a biodinamikát, és a kihalt tájba fokozatosan visszaköltözött az élet. Hitvallása szerint nincs univerzális recept, a biodinamika sem csodaszer, minden dűlő egyéni bánásmódot igényel, szőlésznek, borásznak egyaránt a finomhangolás a feladata.

2017-ben avatták fel az új „zöld” pincét, amelyhez az áramot egy napelem szirmokból szerkesztett „napraforgó” szolgáltatja, a hőmérséklet stabilizálását 6 geotermikus furattal oldották meg és maga az épület 95 százalékban újrahasznosított anyagokból készült. A távlati cél a zéró környezeti terheléssel működő borászat, és ennek elérésében óriási előrelépést jelent, hogy az általuk felhasznált vizet megtisztítják és visszajuttatják a talajba.

Thibault Liger-Belair a 8 hektár saját szőlőn kívül 10 hektárt bérel, a borok összesen 23 fekvésből származnak. A borok stílusát kezdetben kerekség, teltség és ízgazdagság jellemezte, az utóbbi években letisztultabbá váltak, a termőhely egyéniségét plasztikusabban juttatják érvényre. Thibault következő nagy terve egy génbank létrehozása, a régi burgundiai fajták és klónok összegyűjtése és megmentése.