Ciao Chianti!

Nemrég a világhírű Castello di Monsanto három nagyszerű Chiantijával bővítettük kínálatunkat, ezért úgy döntöttünk, egy kicsit többet is mesélünk erről a borról.

Chianti, a régió

Chianti a Firenze és Siena között elterülő, mintegy 22 000 hektáros toszkán régió neve. Chianti DOCG régión belül hét alrégió található: Chianti Rufina, Chianti Fiorentini, Colli Aretini, Colli Senesi, Colline Pisane, Chianti Montalbano, and Chianti Montespertoli. Chianti Classico DOCG adminisztratív szempontból külön borvidék, de logikailag egy nyolcadik alrégiója Chianti DOCG-nek. A legnagyobb múltú, kiváló adottságokkal rendelkező területekről származó borok tartoznak a Chianti Classico DOCG besorolás alá, és kizárólag ezek a borászatok használhatják a jól ismert fekete kakas szimbólumot a palackokon.

 

A Chianti DOCG régión belül hét alrégió található:
Chianti Rufina (R), Chianti Fiorentini (F), Colli Aretini (A), Colli Senesi (S), Colline Pisane (P), Chianti Montalbano (MA) és Chianti Montespertoli (ME)

  

 

A Gallo Nero és a Chianti

Chianti tartomány szimbóluma a borospalackokon látható fekete kakas (olaszul Gallo Nero). A középkorban Firenze és Siena versengett a ma Chianti Classico néven ismert területért. A hosszú ideje elhúzódó, véres háború nem vezetett megoldára, ezért békésebb módon próbálták rendezni a vitát. Eddig a történelem, a többi már inkább csak egy kedves legenda.

Eszerint mindkét városból útnak indítottak egy-egy lovast, azzal, hogy ahol ők összetalálkoznak, ott jelölik ki a határt. A lovasok indulását kakasszó jelezte. A sienaiak egy fehér kakast választottak, s úgy gondolkodtak, hogy ha előző éjszaka jóllakatják, a kakas korán, teljes erőbedobással fog kukorékolni. A firenzeiek máshogy taktikáztak. Ők a fekete kakasuknak nem adtak enni, hogy reggelre éhes és bosszús legyen, és ezt pirkadatkor a világ tudtára adja. Nekik lett igazuk. A firenzei kakas korán kelt, veszettül kukorékolt, a lovas pedig azonnal útnak indult, már rég túl volt hegyen-völgyön, amikor a sienai kakas (és a lovas) még csak ébredezett. Így esett, hogy a firenzei lovag jó 12 kilométernyire megközelítette Siena városának falait, ahol összetalálkozott ellenfelével. Chianti terület így került Firenzéhez, s ezért lett a tartomány (és a bor) szimbóluma a fekete kakas.

 

 

Mi van a címkén?

A kakas-szimbólum mellett más üzeneteket is leolvashatunk a palackokról. Chianti Classico DOCG-ben készített borok között három további “szintet” különböztethetünk meg. Ezek legfontosabb jellemzői:

 

1. Annata

Minimum alkohol 12%. Elvárás, hogy megfeleljen az érzékszervi paramétereknek.

2. Riserva

Minimum alkohol 12,5%, 24 hónapos érlelés, ebből 3 hónap palackban.

3. Gran Selezione

Minimum alkohol 13%. 30 hónapos érlelés, ebből 3 hónap palackban. Gyakran dűlőszelektált borok, de ez nem előírás. A szabályozás része viszont a saját ültetvény. Nem a szabályozás része, de jellemző, hogy a régió északi részein általában válogatott szőlőből készítik a bort.

Érdemes tudni, hogy egyik szinten sem kötelező a hordós érlelés, az előírt minimum időtartamot akár tartályban is tölthetik a borok.

 

Minden Chianti sangiovese

Chiantinak nemcsak a régiót nevezik, hanem a bort, amely ebből a régióból származik, és megfelel a helyi szabályozásnak. Egy házasítás, amelynek az alapja a sangiovese, a terület legnemesebb fajtája.

A sangiovese késői érésű, bőven termő, élénk savú és tanninos. Jó évjáratban, alacsony hozam mellett egyedi karakterű, évtizedekig érlelhető, nagy borokat ad. A Chianti évszázadokon át Ricasoli báró 1872-es „receptje” alapján készült: a gerincet adó sangiovese mellett a „kerekítő, lágyító” vörös canaiolot, illetve a fehér malvasiát és a trebbianot használták hozzá. A 60-as években a Chiantit „a nép asztali boraként” emlegették, ez volt a jellegzetes széles szájú, szalmafonatos palackban árult „fiascho”. A tömegtermelés és az árverseny sem a bor minőségének sem a megítélésének nem tett jót.

 

Akik átírták a Chianti-történelmet

A Castello di Monsanto nevű borászat a régió és a bor történelmében is újítónak számít. Korukat messze megelőzve ők készítettek elsőként dűlős Chiantit (az Il Poggio-t, ami a birtok első dűlőjéről kapta a nevét), és a 68-as évjáratban - jó 30 évvel megelőzve a borvidéket - az első, fehér fajták nélküli Chiantit. Tevékenységük az egész borvidékre ösztönzőleg hatott, de a szabályozás csak az ezredfordulóra került szinkronba a minőséggel. A jelenleg érvényben lévő előírás szerint a Chianti Classico-nak 80%-ban sangiovese szőlőből kell készülnie és 20%-ban tartalmazhat más engedélyezett helyi vagy nemzetközi kékszőlő fajtát.