„Csak az élmény teremt hagyományt”

Lőrincz Gyuritól tanultuk, használjuk is rendszeresen, hogy csak az élmény teremt hagyományt. Így lett hagyomány, hogy kollégáinkat megkérdezzük a kóstolókon, utazásokon szerzett legnagyobb élményeikről. Ebből osztunk meg idén is tízet.

Kálmán Gábor Gyana Dániel Hartai Andrea Pihelevics Tibor Csűrös Csongor Belyó Petra Balogh Pisti Tóth Kriszta Rack Peti Reszler Csaba

59/61

Kálmán Gábor, Hegyvidék/MOM Park

2013 zsúfolt volt, mint egy merészebb Ipacs Géza borcímke, és gyorsabban lecsengett, mint bármelyik túl rövid bor. Az új boltokkal belaktuk Hegyvidéket, otthonos lett a városrész és már felismernek a vásárlók az utcán. Reggel és este ismerősen zörög az 59-es (ha Hegyvidék) vagy a 61-es (ha MOM Park) villamos, összerázódott a csapat és lassan története lesz a két boltnak. Mindeközben újra felfedeztük Burgundiát, immáron harmadszor a 2009-es évjárat óta. Egyre mélyebb a viszony, Burgundia mégis egyre távolibb, mert nem adja magát egykönnyen, minden új tapasztalat megerősíti, milyen keveset tud róla az ember. 2011 remek burgundi borokat hozott, az évjárat borai készek a fogyasztásra, ízük a szokás szerint olyan széles, hogy nem győztük jelzőkkel. Szóval igyunk burgundit, mert évről évre jobban megérünk rá.

 

Felfelé a füredi lejtőn

Gyana Dániel, Balatonfüred

Reggelente apám régi biciklijével indultam dolgozni – száguldva lefelé a füredi domboldalból. Ragyogó napsütés, Balaton és borok. Megérkeztem a boltba. Egyre többen jöttek hozzánk bort venni, mi pedig Nándival élményeket szerettünk volna adni nekik. Egy hosszú nap után megkóstoltuk Figula Misi 7ha-ját. Minden részletében ott motoszkált valamiféle varázslat. Amire csak a Balaton képes. Mások is megszerették és mikor egy újabb palackért jöttek, elkezdtek mesélni – a nyári élményeikről, az életükről. Sokakkal lett így közös emlékünk a ‘13-as nyárról, s bár minden reggel lefelé gurultam, valójában ezekkel a történetekkel egyre feljebb vezetett az út.

 

Borászból on-lány

Hartai Andrea, online boltvezető

Küzdelmes évem volt. Helytállni a családomban, és a munkámban, borász végzettséggel weboldalt, havi hírlevelet szerkeszteni, a borkészítés és a borboltos nyelve után egy teljesen újat megtanulni tele furcsa karakterekkel (<p>, </style>, <a href=”…>) na, ez komoly kihívást jelentett. Úgyhogy évszaktól függetlenül esténként semmi nem esett olyan jól, mint az idén olyan divatossá vált habzó – gyöngyöző borok. Idei kedvencem Sauskáék gyöngyözője volt, rozé és fehér, bár a sorrend néha felcserélődött. Vidám pont egy nehezebb nap végén.

 

Az őzikékről és egyéb fontos dolgokról

Pihelevics Tibor, Ráday utca

A Mátra felé menet óriásplakát hirdeti: Mátraalja az illatos, könnyű borok vidéke. Pedig mennyire nem erről szólt nekem ez az év és a Mátraalja. Tartalmas pinot noirok Losonci Bálinttól és Benedek Pétertől, ezen a vidéken ritkaságszámba menő furmint Bálinttól, chardonnay a Veresföldről Németh Attila Gábortól, amely felülírt mindent, amit 2010-ről gondoltam. Biztos vagyok benne, hogy  Mátraaljára oda kell figyelni és nem csak az őzike és a könnyű, gyümölcsös borok miatt.

 

Tokaj jobban teljesít

Csűrös Csongor, Lánchíd utca

Izgatottan vártam, amikor októberben elindultunk Tokajba, mert a gimnáziumi Tisza-túrákat leszámítva még sosem jártam arra. 11 pincészet borait kóstoltuk 3 nap alatt. Már a második nap megfogalmazódott bennem, hogy itt valami „eszméletlen nagy” van kialakulóban. Minden borász szenvedéllyel és tisztelettel beszélt a dűlőkről, a borvidékről. Mindenkinek megvolt a saját maga elképzelése, hogy hogyan lehetne még jobban csinálni, az viszont egyértelműen látszott: Tokaj tényleg jobban teljesít. Egyik legmeghatározóbb élményem Sauskáék 100-as küvéi voltak. Ezeket a borokat (111, 107 és 105-ös Cuvée) a legkönnyebben a zenéhez tudnám hasonlítani. Mindegyikben benne van a komolyzene, ami picit nehezebben emészthető és mellette a modern könnyűzene populárisabb vonala. Ez a két dolog teszi nekem eggyé ezeket a borokat. Hihetetlenül izgalmas és komoly tételek születtek. Szepsy István 2012-es birtokbora még izgalmasabb, ásványosabb volt, mint valaha, mert 2012-ben nem készített dűlős borokat, így minden belekerült a birtok furmintjába.

 

Umami

Belyó Petra, borászati kapcsolattartó

Minden évet végigkísér nálunk egy film, egy könyv, egy klip, vagy egy mondás, ami alakítja a gondolkodásunkat, része lesz mindennapjainknak. Spontán jön, nem keressük, adódik. Év elején együtt néztük meg a Sushiálmok című filmet, ebben van egy fogalom, az UMAMI. Az édes, savanyú, a sós és keserű íz mellett az „ötödik íz”. Az íz által okozott érzés, ami annyira lehengerel, magával ragad, tökéletes harmóniában van, hogy az ember akaratlanul is azt mondja „aahhhh”. Mint egy csettintés egy jó hideg sör után, nyár közepén. Szokásos heti kóstolóink egyikén kollégánk felkiáltott, „Na ez Umami!”. Innentől szállóige lett nálunk ez a szó, és amikor egy bornál érezzük az umamifaktort, akkor tudjuk, hogy nincs kérdés, kivételes borral találkoztunk! Nekem mi volt idén a legnagyobb „aaahhhh”? A Pannonhalmi Sauvignon Blanc Válogatás 2012, az umamik umamija, kirobbanó, lendületes, lelkesítő. Aztán ott volt Franz Weninger 2011-es évjárata, ahol elkezdtem hinni abban, hogy a biodinamizmus tényleg közelebb hozza hozzám a természetet a boron keresztül. Heimannék 2009-es Bortokbora vagy a St. Andrea Mythosa – ritkán kóstoltam ennyire szépen palackérett, de ugyanakkor lendületes, zamatos vöröseket. Balassa Mézes-Mály Furmint 2011, ezt kóstolva elhiszem, hogy Tokaj a legkiválóbbak között van. És ahol nemcsak a bor, de az élmény is maga volt az umami: Márkvárt Ezerötös Cuvée 2012 alapja, frissen a tartályból, a „Lada1500-ös szurdok rally” előtt közvetlenül kóstolva!

 

Mindentvivő Bocor

Balogh István, Szeged

Ez az év az a maradandó élményekről szólt a szegedi csapatnál. Sok bort újrakóstoltunk de ennél is több új, különleges élmény került poharunkba. Az évet Weninger kékfrankossal kezdtük, azóta olyan tiszta szívvel ajánljuk, mint amilyen az a bor. Nyáron Zsuzsával bővült a csapatunk, ezzel egy időben

a kínálatunk is több balatoni pincészettel gazdagodott. Olaszrizling jegyében teltek a nyári esték, sikerült Szegedre varázsolni egy csepp Balatont… Gellavilla, Sabar, Káli Kövek mind-mind kedvenc lett, és azt is megtanultuk, hogy miért lett az olaszrizlingek grófja Bakó Ambrus. Őszre esett a 2009-es

cuvée-k újrakóstolása – az évjárat még jobban felértékelődött bennünk. Günzer Zoli Bocorja volt az itteni kedvenc, a „mindentvivő”. Lelkesen várjuk a telet csapatban, együtt.

 

Tényleg benne van

Tóth Krisztina, grafikus

2013-ban rájöttem, hogy a borász lelke tényleg benne van a borban. Konyári Dani érzékenysége és mélysége a Jánoshegyi Kékfrankosban, Györgykovács Imre munkával szembeni alázata és a szőlő feltétlen szeretete a furmintjában. Nagyon bírom a címkéjét is. A szekszárdi Márkvárt Jánosról a rozéja alapján el is hiszem, hogy különleges ember – aki találkozott vele, ezt mondja –, és kedvem lenne megismerni. Bakó Ambrus összes borában érzem Ambrus precizitását és maximalizmusát, amitől nem várnám, de mégis mindig megtörténik, hogy vidám leszek tőle. Bott Frigyes Granumjából pedig bárki számára világos lehet, hogy Frigyes mennyire szenvedélyesen szereti azt, amit csinál. És ők csak néhány példa...

 

Sok a komoly bor, egyre több a jó

Rack Péter, Parlament

Bár még nem nevezném magam „senior” Bortársaságtagnak, de a csapatba kerülésem előtt is volt egy képem az itthoni ízekről, stílusokról, és ez a kép idén tovább alakult- formálódott, ha nem is változott meg alapjaiban. Sok a komoly bor, egyre több a jó. 2013 számomra a külföldi borokkal való szorosabb ismerkedésről szólt. Hihetetlen ízekkel, fajtákkal és stílusokkal találkozik az ember, ha mer kísérletezni, akár egy Rioját, akár egy rhone-i házasítást, vagy – nem kell messzire mennem – egy osztrák kékfrankost veszünk alapul. Jelentősen segítettek ebben azok a rendezvényeink, ahol Burgundi évjáratkóstolón át az újvilágiig sok csodával találkozhattunk az idén. Ráadásul nyaranta itt van már rendszeresen az aktuális dél-franciaországi (Sacha Lichine) nyári kontingens, a fél évvel előbb érkező chilei rozé pionír és novemberben az aktuális Beaujolais. Csak győzze az ember befogadni a sok újat!

 

Árkád szeretem

Reszler Csaba, Árkád

Mikor szeptemberben felkértek, hogy csatlakozzam az Árkádban lévő boltunk csapatához először kicsit megijedtem. Te jó ég, mit fogok én kezdeni egy bevásárlóközpontban? Aztán a költözés és az első néhány nap után egyre jobban beszippantott az új bolt. Annyian érdeklődtek irántunk és örültek nekünk, hogy a Mátrából hozott több láda szőlőt két nap alatt elajándékoztuk. Tavaly év végén lettem nagycsaládos apa, szeptemberben az Árkáddal egy negyedik gyerkőc is csatlakozott a családhoz. Ráadásul olyan borok mellett, mint Weninger 2011-es Syrah-ja vagy Bott Frigyes Kadarkája igazi élmény a gyereknevelés.