Délvidék I.

A messzi dél borászai: Sagmeister Ernő és Maurer Oszkár

A vadregényesen hangzó Délvidék borairól szóló írásunk első részében a Szerémség két borászát, legközelebb pedig egy dél-csongrádi borászatot mutatunk be.

„Immár most nagy baj köszönt reánk, elesett Szerém, arra kényszerülünk, hogy tokaji bort igyunk.”

– hangzott el állítólag II. Ulászlótól, amikor török kézre került a terület. És tényleg, ma nem is gondolnánk, de a Szerémséget évszázadokon át – az államalapítástól kezdve a késő középkorig – sokkal nagyobb becsben tartották, mint bármely másik borvidékünket. Sajnos az 1800-as évek végén a filoxéra ezt a vidéket sem kímélte, és bár sok ültetvényt újratelepítettek, borvidékként nem nyerte vissza jelentőségét. Inkább a mezőgazdaságáról, növény- és állatvilágáról volt híres, az ország éléskamrájaként is emlegették. A régi dicsőség után sokáig nem folyt minőségi bortermelés a vidéken, de az elmúlt években ez változni látszik, új borászatok születnek, izgalmas borokkal és elkötelezett borászokkal. Közülük Sagmeister Ernő és Maurer Oszkár borai már sikerrel szerepeltek a kínálatunkban is, így most ellátogattunk hozzájuk és hoztunk tőlük egy-egy újabb bort.

 

 

„Hangsúly a furminton és a kadarkán”

Sagmeister Ernő

 

Az interjút fenyőfák alatt kezdtük a Fruska Gora (magyar nevén Tarcal!) nemzeti parkerdőben és a szőlőben folytattuk Sagmeister Ernővel, akinek már a felmenői is a Vajdaságban borászkodtak. Édesapja nem folytatta a hagyományt, Ernő, építészként is csak a család és a szűk baráti kör részére kezdett el 90-es években bort készíteni. Végül mégis úgy elmerült benne, hogy régi barátja, Nagy József táncművész felvetette, készítsenek „komolyan” bort. Területet vásároltak a Szerémségben és 2009-ben megalapították az apró pincét. A szőlészet és borkészítés folyamatát autodidakta módon, könyvekből tanulta: „Nálam szinte minden könyv fellelhető, amiben a borkészítésről szó van”.

Ma Dr. Dukay Krisztiánnal együtt vezetik a borászatot, szőlőjük Nyárád és Ürög dűlőiben fekszik, 140 kilométerre (!) délre Ernő lakhelyétől, Magyarkanizsától. A terület meredek, a talaj tiszta kő, ultrabázikus és tengeri üledékes, így nem köti meg a vizet. Aszályosabb időben az új telepítések öntözésre szorulnak. „Most júliusban 25 mm csapadék esett, majd augusztusban 12 és szeptemberben 18 – egy kevés jéggel rázva, de nem keverve.” A pince nem használ gyom- vagy rovarirtószert, inkább évi négy alkalommal kapálnak. A tőkék hozamát idén 80 dkg-ra csökkentették, az alacsony terhelés komoly szempont mind a 6 hektáron. Mára úgy gondolják, a régi bakművelést a fajták egy részénél el kell hagyni és alacsony kordonra váltani, így a vadkár is jobban elkerülhető és a szőlő koncentráltabb bort adhat. A borok spontán erjednek, kevés kénnel, durva szűrést követően, a lehető legtermészetesebb formájukban kerülnek palackba. Ernőnél a kadarka nem egy a kékszőlők közül, fő hangsúly a furmint mellett ezen a fajtán van. „Csak a furmint képes igazán megmutatni, hogy mit rejt a dűlő (részben a tokaji Tarcalról hoztuk vissza ide a Tarcal-hegyre az oltványainkat) – de a cél, hogy a kadarka is a legjobb legyen. Kevesen tűzik zászlójukra ezt a fajtát, nehéz vele dolgozni, mi igyekszünk kihozni belőle a maximumot. Három dűlőnkben, a Dévásban, a Kőben és a Kányásban számtalan régi és modern klónnal dolgozunk, szinte minden tőke más és más. Itt majd dűlőmegjelöléssel is meg szeretném mutatni ezt a két fajtát.” 

 

 

„Az évjárat ritmusát fel kell venni”

Maurer Oszkár

 

Dédnagyapja is borász volt, az 1920-as években ő készítette a vidék első pezsgőjét. Tervben van, hogy legyen pezsgője Maurer Oszkárnak is, aki borokat már 1994 óta készít. Pincéje Hajdújáráson található, ahol a családi ház is, a szőlőből pedig 10 hektár a Szerémségben, 5 a dél-csongrádi borvidéken. A nagyobb szerémi birtok pár 100 év körüli tőkével is büszkélkedik:van köztük 90-en túli kövidinka, 1909-es bakator, és a világon is ritkaságnak számító, 1880-as telepítésű kadarka. Ezeknél a tőkéknél kizárólag kézi munka van, a gépek helyét lovak veszik át. Oszkárék a borokat spontán erjesztik, a kénhasználat a nullához közelít. Nagy részük hordóban erjed és érik, vörösboraik szűretlen és derítetlen állapotban kerülnek palackba. A hangsúly a természetességen van, „mert csak így lehet hitelesnek maradni és bemutatni a helyet, ahol a szőlő terem” – fogalmazza meg hitvallását a borász – „Meg kell tanulni együtt gondolkodni a borral, az évjárat ritmusát fel kell venni. Mi a bionál is biobbak vagyunk… mert a minőségi borban ott kell, hogy legyen az élet. A szőlőben élő növényeknek is fontos szerepük van, hasznos anyagokat juttatnak a földbe, amire a szőlőnek szüksége van. Számomra a természetes bor lényege, hogy a szőlőnek a saját környezetében, minimális emberi beavatkozással kell léteznie. Nekünk csak akkor kell közbeavatkoznunk, ha nagy baj van.”