Diákszüret Pannonhalmán

A Tavaszóban állunk, Ravazd fölött a hegyen, Liptai Zsolt borásszal és Drozdik Attila szőlész-kémiatanárral. Diákok szüretelnek, lassan, zajosan, de szépen válogatva. Valaki őket is túlharsogja. A kémiatanáruk és a birtok szőlészének dörgő hangja: „megfogom, megvizsgálom, ha szép, levágom, leteszem a ládába!... Minek álltok úgy össze, mustos kézzel nem lehet ultizni! Szépen széthúzódni! megfogom a szőlőt, megvizsgálom…” Így megy ez egész nap, amikor az apátság tizenegyedikes gimnazistái szüretelnek – lassan, hangosan, de biztos kézzel irányítva.

Diákszüret Pannonhalmán Diákszüret Pannonhalmán Diákszüret Pannonhalmán Diákszüret Pannonhalmán Diákszüret Pannonhalmán

Zsolt, a srácok sauvinon blanc-t szüretelnek. Innen jött a 2013-as válogatás?

Nem. Válogatás sauvignon blanc másodszor készül és csak a Széldombról jöhet: melegebb, szeles területről, ahol túlérhet a sauvignon blanc. Fürtválogatás és egész fürtös préselés után kishordóban érik, beoltva, áztatás nélkül, finomseprőn. A legjobb hordókból készül az egzotikus illatú, gazdag, húsos szelekciónk. Kaliforniai emlékeimet idézi, ott leginkább így készítettük a fehérborokat.

 

A viognier is túlérett szőlőből született?
Igen. Itt a hegytetőn akkor szedjük csak le, amikor már úgy néz ki, mintha kint felejtettük volna – ilyenkor már egyetlen levél sincs a tőkén. Ez október-november fordulója általában. Tudom, hogy rendhagyó ötlet szinte zsugorodó szemekből készíteni ezt a bort, de az eredetileg fűszernek telepített viognier a mi klímánkon így lesz a legösszetettebb bor. Nagyon mély, nagyon érett, őszibarackkal, mandulamarcipánnal, szénával.

 

Itt az első önálló chardonnay is...
Tizenöt hordó chardonnay mustot erjesztettünk ki, ebből hat kishordó került önállóan palackba, a többi a Heminába házasodott. Két élesztőt használtunk, egy testesebb és egy gyümölcsösebb bort adó szelekciót. A Packallóban (régi nevén Paskallóban) termett fürtöket egészben préseltük, 500 literes Trust hordókban érleltük kilenc hónapig. A két kislányom mellett most talán erre a gyerekre vagyok a legbüszkébb.

 

100% rajnai.
Igen, a Prior. A legfontosabb fajtánkból születik, évjáratról-évjáratra változik, hogy melyik dűlő adja az „Elöljárónak” valót. 2013-ban a Széldombról jött ez a minőség. A kiválasztott dűlő termése hordót sosem lát. Egészfürtös préselés után acélban erjed, ott is kerekedik finomseprőn, kevergetés nélkül hét hónapig. Nagyon dinamikus bor, 6 gramm cukra és penge savgerince mellett sebessége van. 2011-es párja, amit félretettetek és most megmutattok, inkább az érlelésről, a fajta petrolos, érett arcáról szól. Nálunk már nincs belőle, nagy játék lesz együtt kóstolni őket.

 

És akkor ott van a legépszerűbb vörösborotok, az Infusio. Egy évvel idősebb, ’12-es.
Végre tíz éves a szőlőnk, talán érződik is a mélyebb szerkezet, a fokozódó izgalmasság. Most inkább bordói stílusnak mondanám, nem mediterrán. Nemes fa, szantál, ud, mahagóni – olyan illatok, amelyeket örömmel fedezek fel a borban. Erdei-, fekete és piros gyümölcsök, üde korty, hosszú lecsengés.