Bortársaság Karácsony 2018

Dog Point – A legzöldebb új-zélandi borászat

Azon el lehetne vitatkozni, hogy a világ akkor is ismerné-e az új-zélandi borokat, ha nincs a Cloudy Bay, de az egészen biztos, hogy ha nincs Cloudy Bay, akkor Dog Point sincs. A Cloudy Bay fenomenális sikere több tényező szerencsés találkozásának volt köszönhető: egy újszerű és kiváló sauvignon blanc-hoz egy különös hangulatú címke és rafinált marketingstratégia járult (éveken át sikerült életben tartani a tévhitet, hogy ez egy várakozólistás ritkaság). Az elmúlt három évtizedben a Cloudy Bay lobogója alatt menetelve az új-zélandi sauvignon blanc meghódította a világot.

És a lendület nem csökken: az ezredforduló óta az új-zélandi borexport évente átlagban 17 százalékkal nőtt. Bár mennyiség tekintetében Magyarország és Új-Zéland bortermelése nagyjából egy szinten van, a mi 74 millió eurós exportunkkal szemben ők 980 milliós forgalmat bonyolítottak 2016-ban.

 

A Dog Point születése

A Dog Point 2002-ben ágazik le a Cloudy Bay törzséről. Ez az időszak korszakhatár a Cloudy Bay történetében, mivel 2003-ban a borászatot felvásárolta az LVMH (Louis Vuitton Moët Hennessy), ami egyet jelentett David Hohnen, a Cloudy Bay megálmodójának és alapítójának távozásával. Ivan Sutherland, a szőlészeti vezető és James Healy főborász szintén ez idő tájt döntötték el, hogy kilépnek a nagyvállalati mókuskerékből, és saját borászatot alapítanak. A Dog Point igazi családi vállalkozás: két férj, két feleség (akik szintén a Cloudy Baynél dolgoztak), szüretkor még a könyvelő és a kertész is csizmát húznak. A léptékváltás nem jelentette azt, hogy nulláról indulnak, hiszen a Sutherland házaspárnak volt 80 hektárnyi kiváló szőlője, amit még 1979-ben telepítettek, és amelynek termését addig a Cloudy Baynek adták el. 2002-ben a legjobb parcella termését – ez volt a Section 94 – már maguk dolgozták fel.

A Dog Point 2004-ben piacra került első évjárata teljes szakítást jelentett az új-zélandi sikerrecepttel. James Healy egyik nyilatkozatában így összegezte a borászat célkitűzését: „Amit addig csináltunk, azt nagyrészt elvetettük, és megpróbáltunk visszatérni ahhoz, amit mi a minőségi borkészítés alapjainak tekintünk.” A dacos szembenállás jegyében – és a kereskedőket kétségbeesésbe kergetve – még a fajta nevét is száműzték a címkéről. Sutherland és Healy egyaránt Burgundia-rajongók és ez éppen úgy rányomja bélyegét a fajtaválasztékra – a sauvignon blanc mellett pinot noirt és chardonnay-t termesztenek –, mint a borászati filozófiájukra: kézi szüret, egész fürtös préselés, spontán erjesztés, hordós érlelés, nincs almasavbontás, alacsony kénszinttel dolgoznak, a palackokat parafadugóval zárják. A portfólió négy borból áll, és a fenti megközelítéstől csak az alap sauvignon blanc esetében térnek el – ez acéltartályos, nagyrészt fajélesztővel készül és csavarzárat kap, ám stílusában így is határozottan elválik az új-zélandi fősodortól. Amikor 2016-ban a Decanter magazin sorra vette a világ nagy érlelhető sauvignon blanc-jait, a lista élén a Dog Point Section 94 2013-as évjárata szerepelt 96 ponttal.

 

Terroir

Új-Zéland északi és déli csücskét 1600 kilométer választja el egymástól, ha az északi féltekére vetítenénk, akkor Párizstól Észak-Afrikáig nyúlna. Az ország alapvetően két szigetből áll, amelyeket egy szűk tengersáv választ el. A szőlőművelés a Déli-sziget északi és az Északi-sziget déli részére összpontosul. A legfontosabb borvidék, Marlborough a Déli-sziget északi csücskében található, ez adja az ország szőlőtermésének 90 százalékát.

Marlborough éghajlata hűvös, napos és mérsékelten csapadékos. A legmelegebb nyári hónap – ami ott januárt és februárt jelent – átlaghőmérséklete 3 fokkal alacsonyabb, mint Tokajban, az éves csapadékmennyiség nagyjából azonos. A napsütéses órák számában azonban messze felülmúlja Tokajt: Blenheimben 2400 óra az átlag érték, Tokajban 1900. A hűvősebb éghajlat mellett a jelentős napi hőingadozás is hozzájárul ahhoz, hogy a Marlborough-i borok olyan ropogósan frissek és aromában gazdagok. A borvidékre a köves, homokos vályogtalaj jellemző jó vízelvezetéssel. A legjobb területek az ősi folyómedrek, ahol a sovány és vékony termőtalaj alatt kavicsos üledék található. A Dog Point is ilyen területen gazdálkodik.

 

Fenntartható gazdálkodás

A legfrissebb adatok szerint az új-zélandi borászatok 98 százalékában fenntartható gazdálkodás folyik. A Dog Pointnál 2009-ben kezdték meg az átállást az organikus művelésre. A szőlőtermesztés során keletkező szerves hulladékból komposztot készítenek, a csurgalékkal trágyáznak. A szőlőben a sorok között hajdina és mézontófű tenyészik – az így kialakított élettér odavonzza a szőlő élősködőinek természetes ellenségeit, megkönnyítve a növényvédelmet. Télen 2500 birka és 25 marha gondoskodik a fűnyírásról, a gazolásról és a trágyázásról. Nagy hangsúlyt fektetnek a környezet értékeinek megőrzésére, a birtoklátogatás felér egy fűvészkerti sétával, évek óta gyűjtik és gondozzák Új-Zéland őshonos növényeit. A biodiverzitás fenntartásában elért eredményeik elismeréseképpen 2017-ben elnyerték a „Legzöldebb új-zélandi borászat díját”.

 

Kutyatanya és káposztafa

A Dog Point név eredete visszavisz az első marlborough-i telepesekhez, akik nagyrészt birkatenyésztéssel foglalkoztak. Kerítések híján a nyájak összetartása a pásztorkutyákra hárult. Egy idő után az elkóborolt, elvadult kutyák falkába tömörültek és megdézsmálták a nyájakat, amelyeket eredetileg védtek. Azt a bozótos területet, ahonnan portyázni jártak nevezték el Dog Pointnak. A címkén látható különös növény, a ti kouka (káposztafa), Új-Zéland emblematikus növénye. 15-20 méter magasra nő, szablya alakú levelei méteres hosszúak. A kérge parafaszerű, és annyira tűzálló, hogy az első telepesek kivájt törzsét kéményként hasznosították. Szinte minden része ehető, gyökeréből sört is főznek.