Fehérben ötös, vörösben négyes – Burgundia 2014

2014 kiemelkedő évjárat. Burgundia ismét bizonyítja, hogy a legnagyszerűbb fehérek még mindig itt készülnek.

Sokak szerint ilyen fehérborok egy generáció óta nem születtek. Az aromák, ízek intenzívek, a színek élénkek, a kontúrok élesek, a borokban megvan az a frissesség és könnyedség, amiért a burgundikat annyira szeretjük. És ez a vörösekre is áll. Hab a tortán, hogy már fiatalon is nagy élményt nyújtanak. 

 

2014-es évjáratkörkép:

Château de Puligny-Montrachet >>>

Domaine des Croix >>>

Domaine de Montille >>>

Maison deux Montille >>>

Philippe Pacalet >>>

Thibault Liger-Belair >>>

Hiánygazdaság

 

Burgundia továbbra is keresleti piac, az árak nem csökkennek. A burgundi borok piacát, lassan két évtizede, kielégítetlen kereslet határozza meg. A világ nem tud betelni a burgundikkal, Burgundia nem tud lépést tartani a világ szomjúságával. És ebben aligha várható változás. Az okok szerteágazóak. Elsőként mindenkinek a jégverés ugrik be, ami három egymást követő évben is nagy területeket tarolt le, ráadásul évekbe telik mire a tőkék kiheverik a sérüléseket és visszanyerik az életerejüket. A szokatlanul meleg telek miatt a rovarkártevők és a vírusok is könnyen áttelelnek. Az organikus gazdálkodás térnyerése, a műtrágyák mellőzése szintén a hozam csökkenését eredményezte. Az ültetvények elöregedése is fontos tényező, az újratelepítés hozzávetőleg egy évtizedes terméskiesést jelentene, és ennek költségeit a legtöbb termelő nem tudja vállalni.

 

 

Derűre ború, borúra derű

 

2014 legfőbb erénye a természetes egyensúly és elegancia, vagyis az, amiért Burgundiát a leginkább szeretjük. A borok finomak, csábítóan gyümölcsösek, lédúsak, feltűnően tiszták, a termőhelyi jellegzetességek határozottan kirajzolódnak.

A vonzó végeredmény mögött azonban küzdelmes év áll: a 2014-es évjárat jól kapta el a startot és remekül hajrázott. A kettő között azonban szinte minden gátat felborított. A meleg és száraz tél után a virágzás korán kezdődött. Június 28-án aztán vége szakadt az idillnek: egy nagy kiterjedésű jégeső helyenként a termés 90 százalékát elverte, majd egy hónapra rá ismét lecsapott a jég. A nyár azonban a jégverés nélkül sem adott volna okot derűlátásra: júliusban amikor nem esett, akkor perzselt a nap, augusztus első három hetében a hőmérséklet nem emelkedett 20 fok fölé, az érés szinte leállt.

Az évet a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) felbukkanása is emlékezetessé tette. Ez a Japánból származó kártevő a pirosbogyós gyümölcsöket szereti, a fehérszőlőre így nem is jelent veszélyt. Más muslicákkal ellentétben képes a szőlő héját átlyukasztani, és ezzel ecetes rothadást válthat ki.

A gondos válogatásnak köszönhetően a borok minőségére ez végül nem lett hatással, de a termelők idegrendszerét súlyosan megviselte és a termés mennyiséget tovább csökkentette.

Azt szokták mondani, hogy a minőséget alapvetően a szüret előtti 3-4 hét határozza meg. Márpedig augusztus végén az időjárás végre megemberelte magát. Szeptemberben jóval az átlag fölötti volt a napsütéses órák száma. A szüret a hónap közepén kezdődött és két hét alatt rendben be is fejeződött. Az időjárás két fő szempontból járult hozzá a kiemelkedő minőséghez: az elhúzódó érés kedvezett a komplexebb aromák kialakulásának, a szüretet megelőző 3 hét eszményien alakult, a száraz és meleg nappalokat hűvös éjszakák követték. Ebben a sorsdöntő időszakban a vastaghéjú bogyók a víz egy részét elveszítették, a cukor és a zamatok koncentrálódtak, így aztán apró szemű, de töppedésmentes bogyókat szüreteltek jó savakkal.

 

Fenomenális fehérek

 

Ritka konstelláció, hogy intenzitás és egyensúly együtt járjon, de a 2014-es fehéreknél ez most összejött. A borok csábítóan gyümölcsösek, élénkek és elegánsak. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: az alkohol alacsony, a test közepes, az aromák intenzívek, a szerkezet feszes, a terroirkülönbségek határozottan kirajzolódnak. A frissesség és a tiszta gyümölcsösség mellett gyakran sós, virágos, izgalmas zöldfűszeres és minerális jegyek is jelentkeznek. Szüretkor alig kellett válogatni. Bár a jégveréssel leginkább sújtott területeken a terméskiesés a 40 százalékot is elérheti, az évjárat hozta a sokéves mennyiségi átlagot. A jóval melegebb és összességben kiváló 2015-ös évjárattal összehasonlítva szinte minden borász egyetért abban, hogy fehérben 2014 a nyerő!

 

Vonzó vörösek

 

A 2014-es vörösek tiszták, zavarmentesek, szerethetők. Meghatározó jegyük a csábítóan élénk gyümölcsösség. Az ecetes rothadással megtámadott táblákat le sem szedték, így a szüretkor beérkező szőlő teljesen tiszta és problémamentes volt, és ez a kész borokban is tükröződik.

A borok bájosak, élénkek, frissen gyümölcsösek – a klasszikus burgundi stílust képviselik. Megvan bennük az az áttetszőség és energia, ami annyi rajongót szerzett a pinot noirnak. A 2009-es vagy 2010-es boroknál kevésbé sűrűek és strukturáltak, viszont könnyebb beléjük szeretni.

 

 

Egy bor, négy év

 

Megmutatni Burgundiából az évjáraton túl valami általános érvényűt, mégis jellegzetest – erre négy egyazon területről, egy pincészettől, ugyanazzal az eljárással, de egymást követő években készült bor megkóstolásával tettünk kísérletet. Ha valamit megtanultunk az évek során, akkor az az, hogy Burgundia esetében pusztán az időjárási adatokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a borok minőségére. Az évjáratok összehasonlításához kínálatunk egyik legstabilabb borát választottuk, a Domaine des Croix birtok Beaune Les Cents Vignes Premier Cru-jét. David Croix-nak összesen 1 hektárnyi területe van ebben a dűlőben, a legidősebb tőkék már több mint 60 évesek. Természetesen egyetlen bor sem képviselhet egy egész borvidéket vagy évjáratot, de így is tanulságos játék volt.

 

2011

Az év, amikor tavasszal volt nyár és nyáron tavasz. A konszenzus szerint a borok könnyedek, virágosak, gyümölcsösek, de nincs igazán súlyuk - hiú remény nagyságot, hosszú eltarthatóságot várni tőlük. Amikor vertikálisan kóstolunk, akkor nyilván nemcsak egy évjárat minőségét észleljük, hanem a bor érettségét is. És a 2011-es Cents Vignes-től leesett az állunk. Igazi varázslat, amikor egy bort sikerül a csúcson elcsípni. Minden részlete a helyén, elegáns és élvezetes, meglepően gyümölcsös maggal.

 

2012

Sok szempontból 2010 kistestvére. A most kóstolt 2012-es Cents Vignes még évekre lehet attól, hogy a 2011-eshez hasonlóan révbe érjen. De potenciálisan nagyobb anyag – koncentráltabb, erőteljesebb, gyümölcse érettebb, struktúrája masszívabb. Nagy ígéret.

 

2013

A mostohagyerek. Ez a bor sem hoz szégyent a Cents Vignesre, de mindannyian úgy éreztük, hogy ez a legszögletesebb, díszítő jegyeiben a legkevésbé vonzó. Izgalom azért bőven szorult bele és a tartása azt sugallja, hogy lesz még ideje összerakni magát.

 

2014

A sármőr. Ez a bor alátámasztja az évjáratról kialakult képet: megnyerő, kirobbanóan gyümölcsös, vibrálóan eleven és értelemszerűen még nagyon fiatal. Jól eltalált arányok, semmiből sincs túl sok és semmiből sincs túl kevés. Ebben a gyümölcsös fázisában a cseresznye és a ribizli mellett, diszkrét hordófűszer és finom virágos jegyek jellemzik. A korty lédús, sűrű szövésű, de nem súlyos, a tannin finomszemcsés. Minden esély megvan rá, hogy ez legyen a 2010 utáni évek legszebb Cents Vignes-je.

 

Château de Puligny-Montrachet

 

 

tovább az összes Château de Puligny-Montrachet borhoz >>>

 

Domaine des Croix

 

 

tovább az összes Domaine des Croix borhoz >>>

 

Domaine de Montille

 

 

tovább az összes Domaine de Montille borhoz >>>

 

Maison deux Montille

 

 

tovább az összes Maison deux Montille borhoz >>>

 

Philippe Pacalet

 

 

tovább az összes Philippe Pacalet borhoz >>>

 

Thibault Liger-Belair

 

 

tovább az összes Thibault Liger-Belair borhoz >>>