Foradori – Dolomitok, hegyi levegő, helyi fajták, eredeti borok

A világ egyik leglátványosabb hegycsoportja a Dolomitok. Végigfut és meghatározza Trentino-Alto Adige domborzatát. Valahol a régió közepén, az osztrák és olasz nyelvterület határvidékén, Mezzolombardo faluban áll az 1901-ben épült Foradori birtok, a borvidék egyik legismertebb pincéje. Helyi fajtákkal és kevés beavatkozással dolgoznak, boraik stílusa miatt megférnek az extrém kísérletezők között, de a nagy múlt és a kiforrott gondolatok miatt a mértékadó nagy nevek között is ott a helyük.

 

 

Elisabetta

A Foradorit alaptermészetében leginkább a bordói Chateau-khoz lehetne hasonlítani: a borászat identitása maga a birtok és nem a borász személye. Több generáció és sok ember dolgozik egyszerre, mégis, ha egy embert kell megnevezni, aki a birtok igazi arca, Elisabetta Foradori lenne az. Mezzolombardo-ban, a pincénél született, – szinte giccses, de – mondhatjuk, hogy a szőlők között. Apja után egyedüli gyerekként vette át a birtokot 1984-ben, húsz évesen. Egyik első dolga volt az elhanyagolt helyi fajta, a Teroldego felkarolása, új alapokra helyezése. Bőtermő klónok helyett a birtok legidősebb területéről, „selection massale” (a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott idős területről, véletlenszerűen kiválasztott több tőkéről gyűjtött oltóanyaggal) módszerrel szaporította és kereste vissza a fajta eredeti genetikáját. A teljes program közel 25 évet ölelt fel, a fajtamentésben pedig legnagyobb segítsége néhai férje, az elismert genetikus, Rainer Zierock volt. Együtt töltött idejük nagy részét a fajtának szentelték, ami akkor is a birtok gerincét adta, amikor a borvidéken már szinte minden a világfajtákról szólt.
Elisabetta több mint harminc szüret tapasztalatával bír, egész életét a birtokon töltötte, mégis világlátott, mi legalábbis négy nyelven biztosan hallottuk már beszélni. Mióta a pincemunkákat átadta fiának, Emilionak, az utóbbi években borokkal kevesebbet, a sajtkészítéssel és a tiroli szürkemarhákkal annál több időt foglalkozik.

„Mindig bizakodva várok az érő gyümölcsre. Mélységesen bízom az életben. Ez az erő minden hordóban is ott van. Átalakít, felbolygat, megtisztít, majd rendet tesz. Ezt figyeljük a munka során, ami nálunk ösztön, kreativitás és rutin együttese.” – Elisabetta Foradori

 

Emilio, Theo és Myrtha

Emilio Frankfurtban végzett filozófia szakon, most ő vezeti a szőlő és pincemunkákat. Theo politikai újságíróként szakosodott, dolgozott fotóriporterként Dániában és New Yorkban. Jól kóstol, részt vesz a borok házasításában, a szüretet mindig a pincénél tölti, egyébként pedig kereskedik a borokkal, utazik velük, kóstoltatja őket világszerte. Emilio és Theo húga, Myrtha Quebec-ben és Oregon-ban töltött gyakorlatok után tért vissza a birtokra. Permakultúrával foglalkozik, új területek után kutat, miatta terem saláta és retek a szőlősorok között.

Szőlő
A teljes birtok a biodinamika értékrendjén alapul. A szőlőket 2002-óta így művelik, a preparátumok, gyógynövényteák mind a birtokon készülnek, a komposztot saját állatok adják, a körforgás folytonos és szünetmentes közel húsz éve. A 28 hektár nagyobbik része Mezzolombardo mellett, az Adige és Noce-folyó találkozásánál terül el. Ezt az ártéri síkságot Campo Rotalio-nak hívják, talaja hordalékos, meredek sziklafalak fogják közre. Szinte csak Teroldego terem itt magas pergola, és alacsony guyot művelésben. A birtok másik felét Fontanasanta-nak hívják. Egy lieu-dit (francia helynév olyan kis parcellákra, amik elnevezése tradíciókon, a hely karakterén és nem hivatalos dűlőbesoroláson alapul), erdőkkel határolt kis parcella a Trentó-hegyen. Itt a két fehér helyi fajta terem: a Nosiola és a Manzoni Bianco, a sorközöket pedig a birtok hat tiroli szürkemarhája legeli szürettől egészen rügyfakadásig.

 

Bor
Agyag, tölgy, akác és betonedények, oxidatív borkészítés sok héjjal, egész fürtökkel, bogyókkal. Minden bor pincehőmérsékleten, spontán és héjjal együtt erjed, majd hosszabb érlelés után szűretlenül kerül palackba. A borokhoz egyedül némi kén kerül, viszont minden évjáratban félretesznek egy kisebb mennyiséget, amiből ezt is kihagyják. Ez mindig helyben, a pincénél fogy el.

 

Tinaja / Amfora

A Foradori pincekép központi eleme az amfora. Nem, mint kísérleti elem, hanem mint jól bevált borászati eszköz dolgoznak vele sok éve. A több mint 250 edény mind egy helyről érkezett, az összeset Juan Padilla, az 5. generációs spanyol fazekas készítette egy Villa Lobredo nevű apró spanyol faluban, ahol az amforákat tinaja-nak hívják.

 

 

Lezér

A helyi dialektusban a lezér jelentése: könnyű, lezser. A birtok fő fajtájából és fiatal tőkéiről készült könnyű vörös minden évben röviden (maximum 1 nap) áztatott, betonban, fában vagy amforában erjedt borok házasítása. Recept vagy konkrét metódus nem tartozik ehhez a borhoz, a házasítása esetleges, a végcél viszont minden évben egy könnyen iható és karakteres „pirosbor”.